A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban

III.

A szállásföldek és puszták használatának rendje — amint láttuk — már a XVIII—XIX. század fordulóján lehetőséget teremtett a tanyák kialakítására, de erre kényszerítő erővel csak az ólaskertek lakókertté alakulása hatott. Az első szántóföldi tanyák valóban ebben az időszakban születtek meg részben a szabadon használt szállásföldeken, részben a huzamosan birtokolt, majd véglegesen kiosztott pusztákon, illetve egyéb határrészeken.

A hajdúsági tanyák előzményeként —- a szakirodalom állásfoglalásával egybevágóan30 — nem vehetjük figyelembe a pusztai állattartó szállásokat, bár ilyenekről a hajdúvárosok határán is tudunk. A XVIII. század első felében egészen 1754-ig egy Nyíregyháza és Dorog által korábban közösen használt határrészt, a Szunyor- vagy Bodzástelket bérelték a debreceni Kovács fivérek, szarvasmarhatartás és hizlalás céljaira. A földön fel is építették szállásukat, időnként egy darab földet is feltörtek, telephelyüket mégsem hozhatjuk kapcsolatba a dorogi határon a XIX. században kialakuló paraszttanyákkal. Ez utóbbiak ugyanis még legkorábbi, állattartó-szállás formájukban is tartozéktelepülések voltak, s szerves kapcsolatban álltak a városban levő lakóhellyel. A pusztabérlő tőzsér számára viszont a szállás volt az egyedüli gazdasági telep s a bérelt puszta a határhasználat szempontjából idegen testet jelentett annak a településnek a számára, amelyhez tartozott.31 Dorog mellett más városok is bérbe adták időnként pusztáikat, illetve azok egy részét. így Szoboszló pusztáját, Kötelest a XVIII. század első évtizedében egy Kerék Mihály nevű debreceni polgár bérelte. Böszörmény Nagy-Pródot adta bérletbe néhány évre marhakereskedőknek. A XIX. század elején a város lakosságának nagy sérelmére a dorogi tanács Szegegyházát adta át Fried Dávid nyíregyházi bérlőnek.32 E vállalkozók bizonyára ugyanúgy építettek pusztai szállásokat, mint az említett Kovács fivérek. Jellegüket tekintve azonban ezek a formai hasonlóság ellenére sem voltak azonosak a paraszttanyákkal.

Ugyancsak figyelmen kívül kell hagynunk a közföldekre ideiglenes jelleggel telepített pásztorépítményeket, tanyázó helyeket, a tanyarendszer előzményei között. Ilyenek az állattartás nagy szerepének megfelelően a Hajdúságban is szép számmal voltak.

Hajdúszoboszlón 1803-ban Halassy tanácsos úr pásztorai csináltak a Teke szarvánál a Hortobágy-partra egy karámot a közlegelőre, aminek elrontását a tanács elrendelte. Ugyancsak itt egy „ujjonnan csinált juh kosár” felgyújtását és megégetését is elhatározták. Nánáson 1805-ben Lente István 29 vontató szénáját lopták el és vitték „egy bizonyos kondás tanyához”. A szoboszlói főhadnagyot, Czeglédy Jánost 1823-ban azzal gyanúsították, hogy Adány Mihály szenátor „Angyalházán lévő juh kosarát” meggyújtotta. Nánáson 1835-ben a Nagy-Horgolóban találtak az összeírok két „Batso tanyát”. Ugyancsak Nánáson 1835-ben Miski János „igen sok batso Tanyát meg hibáztatott, Fajait s nádjait le szedegette s fel tüzelte”.33 * Gyakran a városi kommunitások is építet30 Balogh István: Tugurium — szállás — tanya. Ethnographia. 1976.

31 A Kovács fivérek pusztai szállásának történetére lásd: Orosz István: Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorog XVIII. századi határperében. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II. (Szerk.: Gyarmathy Zsigmond) Nyíregyháza, 1979. 323—328. old. Uő: Adatok a pusztabérlők szállásaihoz a XVIII. század elején Kelet-Tiszántúlon. Ethnographia: 1976. 47. old.

32 HBmL. Hb. IV. A. 502/a. 24. k. 536. 1824. Uo.: IV. A. 502/b. Fasc. 5. No. 47. 1820.

33 Uo. 16. k. 123. 1805. 23. k. 319. 1823. HBmL. V. A. 402/a. 13. k. 326. 1803. 356. 1803. HBmL.

Hb. V. A. 301/a. 14. k. 61. 1835. HvT. 48. Tedej belső része 1835-ben.

34