A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban

jelent, hogy a belterületet körülvevő szálláskertek léte nem kedvez a külső határbeli szállások, tanyák kialakulásának.

Az alföldi gazdálkodás és település rendjének törvényszerűségei — az eddigi szakirodalom tanúsága szerint — érvényesültek a hajdúvárosokban is. A Hajdúság városai már régóta a gazdaság- és a településtörténeti kutatások érdeklődésének homlokterében állnak. Györffy István nem rejtette véka alá, hogy a hajdúvárosok településszerkezetének vizsgálata során fedezte fel a két- beltelkes alföldi várost s az ólaskertek és külső határbeli tanyák funkcionális azonosságának felismerésében is segítette a hajdúvárosok helyzetének ismerete.9 Ennek ellenére a hajdúsági tanyák kialakulásával néhány általános megállapításon túlmenően nem foglalkozott, bizonyára azért, mert a hajdúvárosok viszonylag kései tanyásodása jól beleillett elméletébe. A hajdúsági tanyák kialakulásáról nem egyértelműen nyilatkozott. Hajdúböszörmény településtörténetét vizsgálva 1926-ban úgy vélte, hogy 1783-ban megszűnt ugyan a városban a tanyásodást akadályozó földközösség, de a földeket továbbra is vetéskényszerrel használták s „ez a kényszergazdálkodás nem kedvezett a tanyarendszernek, amely emiatt lassan fejlődött.”10 11 A tagosítás is csak 1888—89-ben valósult meg s ez is hozzájárult a tanyásodás lassú előrehaladásához. A magyar tanyáról 1937-ben született cikkében viszont úgy nyilatkozott, hogy „a szántóközösség nomád formában itt is (ti. a hajdúvárosokban) megvolt s csak a 18. század közepén osztanak öröktulajdonú földet, amikoris hamarosan megindul a tanya- rendszer kialakulása.”11 Szoboszlóról és Böszörményről írott tanulmányaiban hivatkozott az ólaskertek lakókertté alakulására is, ennek a tanyák kialakulására gyakorolt hatásával azonban nem foglalkozott.

Az elmúlt három évtizedben Balogh István és a hajdúvárosok monográfiái szerzőinek jóvoltából számottevően bővültek ismereteink a Hajdúság népének életéről, gazdálkodásáról.12 A tanyák kialakulásával kapcsolatban azonban kevesebb új eredmény született, inkább a korábbi megállapítások erősítődtek meg, mindenekelőtt az, hogy igazi tanyákat csak a nagyobb birtokosok hoztak létre, azok is csak a tagosítás után, a 19. század utolsó évtizedében s tömeges kiköltözés a tanyákra csak az I. világháború után kezdődött.13

Éppen ezért talán nem lesz érdektelen a rendelkezésünkre álló — sajnos nem túlságosan bőséges és részletező — forrásanyag alapján megvizsgálni a hajdúvárosok kétségtelen kései tanyásodásának első mozzanatait, mérlegelve mindazokat a tényezőket, amelyek a tanyarendszer megszületését elősegítették, illetve gátolták.

9 Györffy István: Kertes városok... i. m. 36. old., Vö: Márkus István: i. m. 7. old.

10 Uo. 213. old.

11 Györffy István: A magyar tanya (Magyar falu, magyar ház) Bp., 1943. 71. old.

12 Balogh István: Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. Ethnographia 1954— 55. I—II. Hajdúhadház múltja és jelene. (Szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1972. — Hajdú- böszörmény története (Szerk.: Szendrey István) Bp., 1973. Hajdúdorog története (Szerk.: Komoróczy György) Db., 1971. Hajdúnánás története (Szerk.: Rácz István) Hajdúnánás, 1973. Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk.: Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. Orosz István: A hajdúvárosok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének XVIII—XIX. századi történetéhez. In: Paraszti társadalom és műveltség a XVIII—XX. században II. Mezővárosok (Szerk.: Hofer Tamás— Kisbán Eszter—Kaposváry Gyula) Bp.—Szolnok, 1974.

13 Balogh István: Hajdúság. Bp., 1969. 75. old.

29