A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén
A parasztoknál kisebb létszámú volt a hajdúvárosokba beköltözött nemesség, de gazdasági és társadalmi jelentősége aligha kicsinyelhető le. Az 1702. évi összeírásban még mindössze 9 nemest jegyeztek fel az egész Hajdúkerületben.21 Ez persze így megtévesztő adat, hiszen a nemesek közül jónéhányat a proprietáriusok között írtak össze. Az azonban bizonyos, hogy a nemesség ekkor még a hajdúvárosi lakosságnak elenyészően kis töredéke. Annál inkább meglepő, hogy az összeírók 1787-ben 1484 nemest találtak a 6 hajdúvárosban s ez a kerület férfi népességének már 10,3%-a volt.22 Az 1840-es években készített összeírások pedig 1827 adózó nemest tartottak nyilván,23 az összes adózó 17%-át. Eszerint 6-os szorzószámot alkalmazva — családtagjaikkal együtt — legalább 10 962-re tehető a Hajdúkerületben lakó nemesek száma. Ez pedig a korabeli 55 175 főnyi hajdúvárosi társadalomnak 19,8%-a. Szám szerint és a népességhez viszonyítva is legtöbb nemes Nánáson, ezt követően Szobosz- lón élt s majd Böszörmény, Dorog, Hadház és Vámospércs a sorrend. Nánáson mintegy 756 adózó nemes lakott, s ez meghaladta az összes adózó egynegyedét. Szoboszlón is több volt az összes adózó egyötödénél. Társadalomtörténeti szempontból lényeges kérdés: honnan származtak a hajdúvárosi nemesek és főleg, hogyan illeszkedtek be a városi közösségekbe. Származásukra nézve több rétegre különíthetők el. Az első csoportba azokat sorolhatjuk, akik már a letelepülő hajdúkkal együtt érkeztek, maguk is hajdúkatonaként, de nemesi armálissal. A második csoportot azok alkották, akik hajdúvárosi lakosként szereztek nemesi levelet. Zömmel azonban olyan nemesek voltak, akik a XVIII. században és a XIX. század első felében költöztek be a hajdúvárosokba.24 A nemesek városokba, így a hajdúvárosokba való beköltözése is, a magyar- országi társadalmi és politikai fejlődés természetes következménye. A XVI— XVII. században olyan nagyméretű nemesítés folyt, aminek eredményeként a XVIII. század végére már az összes népesség 4,8%-a nemesi armálissal rendelkezett,25 ezek többsége azonban szinte teljesen vagyontalan volt. Közülük különösen sokan éltek Borsod, Szabolcs és Szatmár megyékben, ahol a lélekszámúk mindenütt meghaladta az egész népesség egyötödét.26 Nagyon is természetesnek kell tartanunk, hogy a létalappal nem rendelkező nemesek — a jobbágyokhoz hasonlóan —- valósággal kirajzottak az életlehetőséget kínáló városok21 Poór János: i. m. 45. old. 22 Danyi Dezső—Dávid Zoltán: i. m. 50*—51*. old. 23 A nemesek városonkénti megoszlása a következő: A város neve Összeírás Nemtelen adózók Nemes adózók száma %-a száma %-a Hajdúnánás 1847/48 2116 73,7 756 26,3 Hajdúszoboszló 1838/39 1731 78,4 477 21,6 Hajdúdorog 1844/45 1133 84,6 205 15,4 Hajdúhadház 1838/39 1041 88,0 142 12,0 Hajdúböszörmény 1845/46 2581 91,7 236 8,3 Vámospércs 1787/88 254 95,6 11 4,1 Források: HBmL. Hb. V. A. 305. 3. — HBmL. V. A. 402/9. — HBmL. Hb. V. A. 107/b. 7. k. — Uo. V. A. 7/c. 1. — HBmL. V. A. 204/b. 1. és V. A. 504/1. 24 Kováts Zoltán: i. m. 43., 53. old. 25 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: i. m. 50—51. old. 26 Uo. 21
