A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Levéltártörténet - Gazdag István: Fejezetek Bihar vármegye levéltárának feudális kori történetéhez

FÜGGELÉK

1.

Viser Lipót életútja 1777—1790 (1748—1800)

Pécsett született 1748-ban. Fiatal korát Siklóson vagy környékén töltötte. Jogi tanulmányait feltehetően Nagyszombaton végezte el. Huszonkilenc éves korában már alapos levéltárosi gyakorlattal és tekintéllyel rendelkezett, Bihar vármegye mint ismert szakembert kérte fel levéltára rendezésére. Viser 1500,— Ft tiszteletdíj és természetbeni lakás ellenében kötelezte magát, hogy a megye iratait három év alatt rendezi. Ez idő alatt szorgalmas munkálkodása ellenére sem sikerült a teljesen rendezetlen iratanyagot rendbe rakni. A megye vezetői elismerték munkáját és a három esztendő lejárta után állandó lajstromozónak, illetve levéltárosnak akarta kinevezni. A felterjesztést a Helytartó- tanács azzal utasította el, hogy ilyen állás egyetlen megyében sincs. A megye azonban ragaszkodott a kiváló szakemberhez, ezért kérését a király előtt megismételte és kérte az udvari kancellária támogatását. A császár nem egyezett bele az új állás létesítésébe, de végül is hozzájárult ahhoz, hogy Visert újabb három évre megbízza a megye. 1783-ban Viser 1500 forintért, illetve évi 400 forintért vállalta a rendezési munka teljes befejezését. Kikötötte azonban, hogy az elenchusok tisztázására a megye egy kancellista diákot bocsásson rendelkezésére. Viser 1786-ban befejezte a rendezés hatalmas munkáját. A megbízható tisztviselőt becsülték a Körös menti városban, bár érezhette az idegenből jöttél szembeni bizalmatlanságot is. Kedvezőbb lehetőség kínálkozott számára 1785-ben, amikor a művelt, tudományokat kedvelő Teleki Sámuel lett a főispán, kerületi királyi biztos. Viser Telekinek ajánlotta értekezését — feltehetően ez a lépése is közrejátszott abban, hogy Teleki felfigyelt a művelt levéltárosra és 1787-ben főjegyzőnek nevezte ki. Viser számára tehát a jozefinista korszak nyitotta meg az érvényesülés útját, a reformok, a haladás meggyőződéses híve volt, de nem vált az elnémetesítő politika eszközévé. 1787 őszén elvette Kelemen János és Reviczki Júlia művelt leányát, Katalint.

1790-ben II. Józseffel szembeni ellenállás egyre erősödött. Igaz, hogy megyei rendek január elején megerősítették a főjegyző megbízását — de így is számolni kellett azzal, hogy a kinevezett vezető tisztviselők ideje meg van számlálva. Visernek kapóra jött a nagyváradi káptalan hiteles helyi levéltára körül kialakult helyzet. A rendek ugyanis megtiltották a káptalannak, hogy levéltárát a király rendeletére felküldje Budára és követelték, hogy a „Horváth nevű tolvaj notarius helyett más alkalmatost tegyen”. A főispán hiteleshelyi jegyzőnek Viser Lipótot javasolta. A jelöltet a rendek és az egyház is örömmel fogadta — így Viser 1790. március 11-én letette a hiteleshelyi jegyzői esküt, március 15-én lemondott megyei állásáról. Viser életében a levéltár ismét fő szerepet játszott, a későbbi fejleményekből arra következtethetünk, hogy a megyei levéltári anyagból Viser többet magával vitt a káptalani levéltárba. A hiteleshelyi levéltár mellett a káptalani magánlevéltár rendezését is megkezdte a kiváló levéltáros. Gyakorlati tevékenysége mellett ismeretes két munkája: „Dissertatio systematica de regestratione ad Tabularia Inclytorum Regni Hungáriáé Comitatum adplicata”. E rendezési utasításon kívül 1784—1786 között készítette el a „Collectio historica ab anno 1721—?681.” c. tárgymutatót, amelyben a köz198