A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Béres András: Irodalomtörténeti források a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban

juhából naponként vészén kipótolni ki fogja? Ezen mind a’ szegénység’ élelmére, mind az úri konyhákra nézve egyaránt elkerülhetetlen czikkely még akkor sem pótoltathatik ki, ha felteszem a’ kenyérnek valóban szükség nem lenne. Említsem e, hogy e’ határon még nagy kiterjedésű gyümölcsösök is vágynak ’s azok a’ marhatartással együtt itt a’ jövedelem legnagyobb ágát teszik? Ki fog azokra, messze a’ falutól, a Tisza partjain felvigyázni ? Ki fogja terméseiket, annak idején beszedni, ’s addig a’ szanaszétt bolyongani fogó marháktól őrzeni?

Fel teszem, hogy a’ Megye ide elég kenyérnek valót fog szállítani. De az 1817-diki szükségben kiosztott élet, ’s annak későbbi terhes megfizetése olly állapotba tette a’ szegénységet, hogy a Politikus Comissarius rendeléséből eddig ide hozatott öt köböl lisztből a’ táplálást elvenni retteg; ’s újabbi felszollítás’ következésében, senki sem meri magát szükségben levőnek jelenteni. ’S ezen szegénységet zárjuk már el saját aratásától, ’s arra kényszerítsük, hogy a’ magáé helyett adományt várjon? Mert az a’ gondolat, hogy a’ határt idegen helységek takarítsák fel, kivihetetlen. Egy az, hogy minden helység tökéletesen el lesz a’ maga aratásával, és szénagyűjtésével foglalva; ’s most annyival inkább, mert a’ esőzések minden munkát nagyon elhátráltattak. Más, hogy iszonyú rendetlenség nélkül, a’ földeket ’s gazdákat nem ismerő munkás által a’ takarítás meg sem történhetnék. ’S minden esetre, ki az embereket és körülményeket ismeri, tudni fogja, hogy a’ feltakarítás ezen módja, a’ feltakarítás elmulasztásánál sem lenne sokkal jobb.

Mind ezekből méltóztatik T. Uraságod átallátni, hogy a’javallott bezárási mód legegyenesebb út ezen hely lakosait egyszerre semmivé tenni, ’s kétségbe ejteni. Feltévén, hogy a’ közönség illy feláldozás nélkül el sem kerülhetné a’ nagyobb veszedelmet, : akkor sem lenne a’ Statusnak jussa ezen feláldozást kívánni, csak úgy, ha az okozandó kárt tökéletesen kipótolni fogná. Illy tökéletes kárpótlásról nálunk szó sem lehet. Azért könyörgünk, hogy ha e’ feláldoz- tatást akkor, midőn a’ coléra nálunk legnagyobb dühösségben volt, elkerülni szerencsések voltunk; ne vettessünk most kedvezőbb környülállásaink között, alája. Legalább nincsen semmi látható ok, hogy most szenvedjük azt, a’ mi alól, ha eddig szenvedtük volna is, most okunk volna szabadulást várni. Szerencsétlen oltalom az, a’ mi a’ gonosznál, mit elhárítani akar, százszorta nagyobb. Mert itt csak a’ helységről magáról van szó; idegen helységekkel úgy sincsen semmi öszveérésünk, ’s nincs ok, hogy a’ cholerának innen idegen határokra terjedésére nézve újabb rendszabások tétessenek.

Kérjük T. Uraságodat, méltóztassék Járásbeli Fő Szbíró Úrral ezen észrevételeknél fogva a’ mezőtől leendő eltiltás’ rendeléseit visszavétetni. Különben a’ Cholera, melly hat vagy hét beteges emberünkbe került, nem maga, hanem a’ maga után hagyott rendszabások által öl meg bennünket.

Úri, szíves hajlandóságaiba ajánlott megkülönböztetett tisztelettel maradok

Tekintetes igazgató Orvos Úrnak

alázatos szolgája; Kölcsey Ferencz”

Az elsősorban honismereti, néprajzi, de az akkori társadalmi gazdasági és egészségügyi szempontból egyaránt érdekes és értékes levél Kölcsey Ferenc csekei tartózkodásának igen fontos dokumentuma, mely írói nagysága mellett szociális gondolkodásáról egyformán beszédesen tanúskodik. Fontos e levél Cseke helytörténete szempontjából is, mert az 1831-es év nagy természeti csa138