A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Források - Dávid Zoltán: Az 1692. évi összeírás forrásértéke
gek állandó vonulásainak és csatározásainak színtere volt. A vár ostroma több mint fél éven át tartott és bár a harcok veszteségeiről nincsenek számszerű adataink, Heister Donát seregei ezalatt bizonyára fölélték a környező helységek népének kenyerét és Váradon is jelentős károk keletkeztek. Mindazonáltal az élet rövidesen újra megindult Szent László sokat szenvedett városában. Egykori fontosságának és központi szerepének megmaradását jelzi, hogy a budai kamarai igazgatóság már 1692. október 1-én megszervezte a nagyváradi kamarát, amelynek hatáskörébe és első ténykedései közé tartozott összeírásunk végrehajtása is. Ezt a második járás irataiban olvasható feljegyzésből tudjuk, miszerint helységeiben 1692. október 18. és 29. között végeztek a munkálatokkal. Az ostrom után tehát fél év sem telt el az összeírás készítésének időpontjáig, amelynek adatai így magától értetődően a háborúskodások utáni rendkívüli viszonyokat tükrözik. A harcok elől védettebb helyekre menekülő lakosság nagy része még nem tért vissza eredeti lakóhelyére, a fölperzselt, romba dőlt házak újraépítésére, a megye területén táborozó seregek által elhajtott állat- állomány, a felélt élelmiszer-tartalékok pótlására nyártól őszig nem volt elegendő idő. Röviden összefoglalva: a hadak járta terület helységeinek népessége 1692 októberében szegény, kifosztott és tönkretett — tehát adófizetésre teljesen képtelen volt. A „deserta” kifejezés tömören ezt az állapotot jelezte, miként az 1598. évi házösszeírás Liptó megyei anyagában az adófizetés alóli felmentés indoklásául több ízben olvasható „deserta ob nimiam paupertatem domus” bejegyzés is ugyanezt jelentette.4 Nem csodálható, hogy az összeírok a sokat szenvedett, nincstelenné vált családokat nem tudták megadóztatni, józanul amúgy sem várhatták, hogy a kirótt adót megfizessék. De több évi adómentességet biztosított számukra az évszázados joggyakorlat is. Jellegzetes példa erre Abaúj megye dikális összeírása, ahol 1567-ben török hadjárat söpört végig s a pusztítások hatására 50 deserta helységet tüntettek fel. A három évvel később készült 1570. évi összeírás ugyanezt a helyzetet rögzítette, valamennyit továbbra is felmentették az állami adó fizetése alól, de mindenütt megadták az épülő vagy már fölépült új házak számát, amelyek azonban egytől egyig adómentességet élveztek. Az 1576. évi számbevétel azután már a háborús csapás előtti helyzetet tükrözte, a korábban desertaként feltüntetett helységek lakóinak száma és a portaszámok alapján fizetett adó összege elérte a korábbi szintet.5 A pusztulás természetesen nem volt azonos méretű. Bihar megyében elsősorban Nagyvárad környékén, továbbá a hadi cselekményektől sújtott vagy a hadak felvonulási útvonalához közel eső helységekben volt várható nagyobb elnéptelenedés, míg a Bihar-hegység, Béli-hegyek, Királyerdő és Réz-hegység védelmet nyújtó hatalmas erdőségei vagy a Berettyó két partján húzódó Nagysárrét és a Sebes-Körös mentén elterülő Kissárrét mocsarai között veszély esetén menedéket találó helységek népességének fennmaradása volt inkább valószínűsíthető. Itt is, mint az ország más részein, a hegyek közt háborítatlanul szaporodó helységek felduzzadt lakosságának tulajdonítottuk a síkság és a folyóvölgyek elnéptelenedő falvainak benépesítését. Bihar megyében egyönte4 MÓL Pénzügyigazgatási lt. Conscriptiones dicales, Liptó megyei kötet. Idéztem: A házak száma és a népesség XVI—XVIII. századi forrásainkban. Történeti Statisztikai Közlemények 1958: 3—4. sz. 89. old. 5 Uo. Abaúj megyei kötetek. 119