A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Balogh István: Debrecen első jegyzőkönyvei mint történeti források (1547-1552)

DEBRECEN ELSŐ JEGYZŐKÖNYVEI MINT TÖRTÉNETI

FORRÁSOK

(1547—1552)

Balogh István

Mikor Szűcs István nagy Debrecen monográfiája ezelőtt 111 évvel megjelent, a történetíró számára csupán a közlevéltár 1547. évvel kezdődő jegyzőkönyvei állottak forrásként rendelkezésére. A jóval érdekesebb iratokat őriző titkos levéltár vasajtaját csak 1915-ben, a szabad királyi városi jogállás törvénybe iktatásának 200 éves évfordulójára nyitották meg a kutatás számára.

Nem csodálható tehát, hogy a város történetírója, és az akkor még kezdeti nehézségekkel küzdő történeti kutatás, a jegyzőkönyveken kívül a már akkortájt rendezett különböző tartalmú iratok (ma IV. Á. 1021/b. fond) gyűjteményére támaszkodhatott. Ezért a monográfiának a XVI. század első felét tartalmazó része nemcsak vázlatos, hanem erősen hiányos is. Nemcsak a Debrecen sorsát és meghatározó országos események összefüggései nem világosak, hanem teljességgel hiányosak a város történetének ez évtizedbeli eseményeire való ismeretek is.

Pedig a kettős királyság létrejötte (1526—1527) és Erdély önálló állammá való alakulása (1556 eleje) közötti három évtized eseményei mind a távolabbi táj, az egész Észak-Tiszántúl, közelebbről Debrecen sorsának alakulását másfél évszázadra meghatározták. Ez alatt a harminc év alatt földesurai között ott volt Szapolyai János, mint választott király, a diplomatája Laszky Jeromos, majd az enyingi Török család.

Debrecen ezidőben már egy országrésznyi táj közlekedési és kereskedelmi központja. Annak az országrésznek, amely most János király kétségtelen uralma alatt áll, később pedig az Erdélyhez tartozó magyarországi Részek név alatt egy évszázadig sajátos közjogi állapotban élt.

Éppen ebben az időben, 1541-ben és 1542-ben országgyűlés színhelye is. Ezeken az országgyűléseken, ha vonakodva is, már hozzájárulnak, hogy Erdélyt segítik a fejedelmi udvartartás berendezéséhez és a török szultánnak fizetendő évi adóhoz is.

Ez idő alatt alakult ki az uralkodó, I. János adománylevele következtében a város kedvező kereskedelmi helyzete. 1530-ban ugyanis János a város polgárainak irányában tanúsított sokszori szolgálatai jutalmául a debreceni kereskedőket mindennemű (ezen belül kiemelten a só és bor utáni) vámfizetés alól felmentette.1

Ennek a mentességnek hasznát az erdélyi fejedelemség fennállásáig élvezték a debreceniek, sőt még 1686 után is 10 évig, mert Buda visszafoglalása után a császári hadsereg által kikényszerített többszázezer forintos hadisarc ellenében a bécsi udvar is megadta e kedvezményt.1 2

1 HBmL. ad. Muo 35. sz.

2 Uo. IV. A. 1021/b. 321. sz. 1688. aug. 15.

107