A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúböszörményben a két világháború között

lesztésére... különösen állandó figyelmet szándékozom mindenkor fordítani, hiszen ez a kérdés igazán egyenesen és teljesen a jövendő Magyar- ország kérdése.”6 A következő hónapban alakult meg a „Nevelő munkások helyi szövetsége,”7 s a pedagógusok bekapcsolódtak az események menetébe. Schmidt Frigyes, Harsányi Ferenc, Köblös Samu, Erdős Antal tevékenységére gondolunk, de különösen ifj. Lada János politikai szerepe jelentős, hiszen a direktórium elnöke volt. A tanácskormány oktatási és művelődési rendelkezéseit az új éra vallás- és közoktatásügyi minisztere már 1919. augusztus 10-én hatályon kívül helyezte.

„A két világháború közötti két és fél évtizedben a város művelődése korántsem változott annyit, nem fejlődött oly mértékben, mint ahogyan a megelőző több mint négy évtizedben láttuk. A művelődési aktivitás egyenetlenné vált. Míg bizonyos területeken határozott előrelépés tapasztalható (lányok iskoláztatása, kültelki iskolák létesítése), addig másutt az előző állapothoz képest visszafejlődést tapasztalunk.”8 Bár a kültelki iskolák létesítése kapcsán azt is meg kell jegyeznünk, hogy pl. a bodai iskola beindítása nehezen haladt. A képviselőtestület 1921-ben9 tárgyalt róla, a következő évben határozat született hogy telket és épületet vesznek 120 000 koronáért, de a tanítás csak 1925-ben10 kezdődik. A harmincas évek elejére már dolgozott a Rét-i, a Bársony tanyai, a bodai, a bakóháti, a rókaháti, a hármashalmi, a dedőháti iskola. Érdekesség, hogy 1923-ban a Hajdúvármegyei Közigazgatási bizottság négy elemi iskola felépítésére kötelezte Hajdúböszörményt, ám a képviselőtestület nem fogadta el a határozatot, mert szerintük a fejlesztést a tanulói létszám sem indokolja.11 12 Pedig gyakori problémát éppen a tanteremhiány okozott, főleg a demográfiai hullámzások tetőpontjain és különösen a város külterületein. Egy 1934/35-ös adat13 pl. azt tanúsítja, hogy 4442 tanköteles gyerekből csak 3564 járt iskolába. Az ismétlő iskolásoknál is nagy volt a lemaradás, amit leginkább a megélhetési gondok okoztak. Az iparos tanonciskola létszáma a két világháború közti időszakban lényegében változatlan maradt, a harmincas évek közepén mindössze 85 tanuló szerepel a nyilvántartásban.13 S amíg a polgári leányiskola növendékeinek száma az 1920/21-es tanévben 106 fő, ez a létszám 1943/44-ben 332-re nőtt. Ilyen fejlődést a legtekintélyesebb oktatási intézmény a Bocskai Gimnázium esetében nem tapasztalhatunk, hiszen 1924/25-ben 376 tanulójuk volt 1943/44-ben pedig 438,14 ám ez a növekedés a Kalvineumnak is köszönhető. A gimnázium múltja, hagyományai mindig kiemelkedő munkára ösztönözték a tanári kart, s a gimnázium tudós nevelők egész sorát adta már a korai időszaktól kezdve. Példaként említhetjük Lévai Imre, Imre József, Koncz Lajos, Török Péter, Szolnoki Ger- zson, Balthazar Dezső,15 Munkácsi Sándor, Sólyom Antal, Dobó Sándor,

6 HBmL. Hb. V. B. 71/a. 25. k. 1—1919. kgy. (január 6.)

7 Hb. története i. m. 557. old.

8 Uo. 567. old.

9 HBmL. Hb. V. B. 71/a. 25. k. 220—6386/1921. kgy. (szeptember 29.)

10 Hb. története, i. m. 567. old.

11 HBmL. Hb. V. B. 71/a. 26. k. 109—3204/1923. kgy. (április 24.)

12 Hb. története, i. m. 568. old.

13 Uo. 569. old.

14 Uo. 569. old.

15 Uo. 566. old.

80