A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Lenkey István: Kéziratos irodalmi diákújság a debreceni Kollégiumban

szí tt, s mit az iskolai törvények bár szigorú, de igazságos eljárása értő daccá, idétlen tréfálkozássá változtatott nála”. Csokonai széles körű műveltségével, nagyhatású verseivel a hazai irodalom egyik kiemelkedő egyéniségévé lett vidékies voltában is.

Kovács Gyula Vörösmarty művét elemezve Árpádról azt állapítja meg, hogy „már tökélyes egyéniséget lelünk” benne. Emellett elmondja, hogy nem egészen életszerű Vörösmarty Árpádja: „simább, finomabb, mintsem az élethűség engedné”. A Zalán futásának ezt az egyetlen dolgot „lehetne némi hibául róni fel” — írja.

Az irodalmi tanulmányok nagy számban foglalkoznak a külföldi irodalom megismertetésével. Bihari Péter Ovidius életét és műveit29 írásai alapján igyekszik bemutatni. Miután részletesen foglalkozik Ovidius-szal, azután a befejező részletben összehasonlítja Ovidiust Csokonaival. Utal mindkettőnél a jó, illetve a rossz tulajdonságokra és így vonja meg a hasonlóságokat: „Nekem valahányszor Ovid könyveiben lapozgatok, mindannyiszor eszembe jut a nagy hasonlatosság közte és a mi Csokonaink közt. Mindkettőnél kellő képzettség, koruk színvonalán álló tudományosság, mely ... megjelenik műveikben .. . Ovidnál erősebb talán a szenvedély, Csokonainál bővebb az eszme; Ovid többet érez, Csokonai többet gondolkozik. ... Hibáikban még inkább találkoznak ... mivel sokat írnak s könnyen, mondhatni ... kevés gond látszik munkáikon.” Vajon csupán csak eny- nyiben hasonlítanak, vagy különböznek egymástól?

Aláírás nélküU cikkben mutatják be Beranger-t.30 A szerző Beranger nyomtatásban megjelent önéletrajza alkalmából közölt kritikákat alapul véve írta meg tanulmányát, szerinte „a legnagyobb francia, s elsőrangú európai költő”-ről. Elmondja azt is, hogy egyik forrása a Revue des Deux Monde cikkírója Montegut azt állapította meg, hogy Beranger önéletírása semmit sem mond, ami jellemző erővel bírna. Berangerrel és munkásságával később is foglalkoztak.

Szana Tamás Heine élete és jellemrajza31 című írásában „rövid élet- és jellemrajzát akarom bemutatni” — írja. A tanulmány forrásául Steinmann, Friedrich: H. Heine Denkwürdigkeiten und Erlebnisse című műve szolgált. A mű Prágában 1857-ben jelent meg. Szana Heine munkásságának értékelését nem adja, igaz a tanulmány négy folytatás ellenére még befejezetlen maradt.

György Endre és Weidenfeld István műfaj-történeti tanulmányt írtak. György Endre. A költészet három kora32 címmel Victor Hugó munkáját alapul véve szól a líra, az epika és a dráma egymásutániságáról. Megállapítja, hogy „a társadalom énekben nyilvánítja, amit álmodik, elbeszélésben, amit tett, s csak végre kezdi azt színezni ki, a mit gondol”. Weidenfeld István Katona Bánk bánját elemezve mutatja be a tragikum fejlődési folyamatát.33 Ugyancsak ő ír elemzést Schiller Fieskójárói.34 A tanulmány befejezetlen maradt és csak Schiller pályájának elemzéséig jutott el.

29 TREL. II. 24. a. 12—31. HK 1862/63:2. 3. 4. 6.

30 Uo. 1857/58:11. 12.

31 Uo. 1860/61:17. 18. 19. 20.

32 Uo. 1866/67:1.

33 A tragikumról. Uo. 1865/66:16.

34 Uo. 1865/66:20.

41