A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához

szággyűlés azonban sosem tárgyalta őket; ezt a megerősödött ferenci abszolutizmusnak sikerült megakadályozni.3

1825-ben úgy tűnt, hogy az operátumok mégiscsak az országgyűlés elé kerülnek. A királyi propozició (előterjesztés) is sürgette ezt,4 sőt az 1826. január 20-án kelt feliratban a rendek úgy nyilatkoztak, hogy a tanügyi munkálat máris tanácskozás alá vehető.5 6 A kormány halogató taktikája miatt azonban a tárgyalás ezúttal is elmaradt. Az 1793-as javaslatok felülbírálására és kiigazítására, továbbá új tervezetek és törvényjavaslatok kidolgozására viszont az 1827:VIII. törvénycikkel újabb országos bizottságot küldtek ki, amely albizottságokra oszlott.0

A tanügyi albizottság (deputatio litteraria) 1828. január 29. és 1829. január 10. között ülésezett.7 Figyelme a köznevelés egészére kiterjedt, bár a protestánsok és a görögkeletiek iskoláival — mivel ezek az egyházak tanügyi téren is autonómiát élveztek — csak érintőlegesen foglalkozott. Megvizsgált valamennyi iskolafokozatot és fajtát a nemzeti (elemi) iskoláktól az egyetemig; tárgyalt az alapítványokról és a konviktusokról, a leánynevelés- ről, továbbá a tanügyi igazgatásról is. Munkálata8 — amelyet a megyék követelésére az 1830-as diéta után nyomattak ki9 — nem jelentett lényeges előrelépést az 1793-as tervezethez és a fennálló gyakorlathoz képest, s mesz- sze elmaradt a közvélemény várakozásától. Alapállása konzervatív; megragadt a retrográd deákos-retorikus műveltségeszménynél, s tovább akarta éltetni a közoktatás rendi tagozódását. Néhány valóban korszerű, előremutató részletétől eltekintve nem volt képes megfelelő választ adni a nemzeti önrendelkezés és a társadalmi-gazdasági fejlődés igényéből fakadó kérdésekre. Még az 1825—27-es országgyűlésen elhangzott, megfogalmazott oktatáspolitikai javaslatok többségét is mellőzte.10 Mindazonáltal ráirányította a figyelmet egy sor megoldatlan problémára, törvényes alapot teremtett az oktatási reformok követeléséhez.

A reformtábor élt is ezzel a lehetőséggel. Számos megyében az országos küldöttség munkálatával szembenálló vagy attól döntő pontokon eltérő véleményeket fogalmaztak meg, fogadtak el; némely helyen gyökeres, radikális változtatásokat szorgalmaztak. Ki akarták ragadni a köznevelést az idegen (bécsi) kormányzat kezéből; magyar tannyelvű, nemzeti szellemű és polgári jellegű oktatást kívántak megvalósítani; elő szerették volna moz3 Felhő Ibolya—Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961. 268. old., Kármán Mór: Közoktatási tanulmányok. Bp. 1911. 2. köt. 112—113. old.

4 Az 1825—27. évi országgyűlés írásai. 1. köt. Pozsony, 1825. 21. old.

5 Uo. 1. köt. 140—146. old.

6 Uo. 3. köt. 1742—1743. old.

7 Összetételéről, tevékenységéről ír Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1770—1848. Bp. 1927. 2. köt. 7—10. old. L. még: Kármán M.: i. m. 2. köt. 140— 144. old.

8 Opinio Excelsae Regnicolaris-Deputationis motivis suffulta, pro pertractandis in consequentiam Articuli 67:1790/1. elaboratis Systematicis Operatis Articulo 8.1827. esmissae, circa Objecta Rei Literarieae. Pozsony, 1830. 144. old. 12. t.

9 Gergely, 1980. 690. old.

10 A tanügyi operátumot legrészletesebben Kornis Gyula ismerteti: i. m. 2. köt. 10—• 30. old. L. még: Kármán M.: i. m. 1. köt. 120—126. old. 2. köt. 118—119. old. Bajkó Mátyás: Nemzeti nevelésügyünk a reformkorban. Db. 1969. 35—37. old. Vörös K.: i. m. 659—660. old.

20