A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Gazdag István: Debrecen thj. város levéltárának története 1944-1950 között

A munkaterv a jelenlegi levéltári állományba tartozó három munkaerő tevékenységére számít és abból indul ki, hogy a három munkaerő közül az egyik teljes egészében a közigazgatás napi feladatainak ellátására van igénybe véve, míg az egyetlen tudományos tisztviselő a beosztott hivatal- segéddel együtt végzi el a rendezés feladatait.

Részletekre bontva a munkaterv a következő:

1950. évben.

I. A közigazgatás napi feladatainak és szükségleteinek kielégítése, a termelőmunka kívánságait kielégítő levéltári szolgálat keretében.

a) szerződések rendezése és ezeknek regiszterezése 1949. évről,

b) az évnegyedenként megküldött anyakönyvi másodpéldányok folyamatos bevezetése,

c) magánfelek kérelmére, elsősorban az állampolgársági ügyben, másolatok kiadása,

d) tudományos intézetek és magánszemélyek részéről felmerülő tudományos kutatások biztosítása és részben végrehajtása, különös tekintettel az egyszerű árutermelés formáinak, a kisiparosi termelési mód kialakulásának kérdésére. A tudományos kutatás szélesedése várható azáltal, hogy a tudományegyetem tanulmányi csoportjának vezetője történetíró helyi munkaközösség kialakítását tervezi, amelynek feladatköre a cívis-kérdés feltárása és a kereskedelmi tőke kialakulásának megvizsgálása. Ez a munkakör a levéltár mindhárom alkalmazottja részére nagyfokú lekötöttséget jelent és várható, hogy a tudományos tisztviselőt nemcsak kutasátámogató és elősegítő, hanem írói munkakörbe is bevonja.

e) olyan adatok kikeresése, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja fel tud használni az agitáció-propaganda során akár a kulák kérdésben, akár a klerikális reakció elleni küzdelemben, tehát az osztályharc döntő súlypontjainak alátámasztásánál.

I. A levéltári anyag külső rendezése, mert mint jeleztem, a többszöri költöztetés folytán az egyes csoportok szétestek, más helyre kerültek, de hivatali elődöm tűzvédelmi okokból a széttagoltság elvi alapján állott s emiatt messze levő helyiségekbe is kerültek. Munkatervem céljának tekintem, hogy az iratokat lehetőleg már ez évben eredeti elhelyezésüknek, illetve sorrendjüknek megfelelően állványozzam. Tarthatatlan ugyanis az az állapot, amely eddig fennállott, mert az iratok elhelyezésénél sem a levéltári testek egységét, sem az időszakosan kialakult rendezési egységet nem tartotta szem előtt. Pl. szétválasztotta a Tanácsi iratokat csak azon a címen, hogy egy részük 1848. előtt, más részük 1848. után keletkezett. Ugyanígy járt el a Commissariaca sorozatnál, valamint a felsőbb hatóságoktól származó iratok elhelyezésénél.

Minthogy ezt az elhelyezési módot semmisem indokolja, mert hiszen térbelileg a kérdés helyes rendezés mellett is megoldható. A rendező levéltáros úgy látszik, azt akarta elérni, hogy senkise ismerje ki magát az iratokban és ezért idézte elő ezt az áttekinthetetlen zűrzavart.

Tudatos rendezési tévhitnek az eredménye — és annak helyességéről még ma is meg van győződve az annak idején rendező levéltáros szakem179