A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Tóth Pál Péter: A debreceni egyetemi hallgatók mozgalmai, ideológiai-politikai nézeteinek alakulása (1930-1936)

A felgyülemlett feszültségek — 1933 őszén. Debrecenben — az egyetemi mozgalmakra addig nem jellemző demonstráció kiindulópontjává váltak. 1933. november 10-én ugyanis az egyetemi katalógus olvasással összefüggésben a Turul beidegzett antiszemitizmusa ismét felszínre tört.7 November 21-én a Turul átvette a megmozdulások irányítását s a rektor jelenlétében nagygyűlést tartottak. Ezen elfogadták a Turul országos fővezérsé- gének memorandumát. Ebben a numerus clausussal és a diplomák nosztri- fikálásával kapcsolatos követelmények mellett az idegen polgárok munka- vállalásának visszavonását, valamint a „betolakodó idegenfajú bevándorlók szigorú ellenőrzését” és a bevándorlás megakadályozását kérték.8

Az egyetemi zavargások elhúzódása negatívan befolyásolták a kormány mozgási lehetőségeit, a nagytőkével kialakított kapcsolatait. Ezért december 7-én Gömbös magához rendelte az egyetemi ifjúság vezéreit. A miniszterelnök magasabb nemzeti szempontokra és a kormány érdekére hivatkozott az egyetemi mozgalmak lezárása érdekében. A beszélgetést követően a Turul Szövetség fővezérsége érthetően a mozgalmak befejezése mellett döntött. A fővezérség megalkuvó magatartását azonban a bajtársi egyesületek árulásnak tartották és az országos központtal szemben kitartottak a „harc” folytatása mellett. Ezzel a Turul által kezdeményezett antiszemita mozgalom az egyetemek „keresztény ifjúságának” mozgalmává alakult át, melynek irányítására új testületet, az ún. 30-as bizottságot is létrehoztak. Ezt a bizottságot Debrecenben kb. 700 diák részvételével december 9-én választották meg. A bizottság vezetője Barcza Gedeon lett.

Az első félév berekesztése, a vizsgaidőszak megkezdése átmenetileg vákumot okozott a 30-as bizottság munkájában. A december 29-én és 30-án tartott megbeszélések után azonban egyhangúlag elhatározták, hogy mindaddig nem iratkoznak be a hallgatók, amíg a miniszterhez felterjesztett emlékiratokra megfelelő választ nem kapnak. Ebben a határozatban már a sztrájk alkalmazásának a lehetőségét is felvetették. Az egyetemi rend helyreállítása érdekében — január 3-án — a rektor beszélgetésre hívta a 30-as bizottság tagjait. Mivel itt a rektor semmiféle lehetőségét nem látta a megegyezésnek, ezért a bizottság további működését megtiltotta, melyet a diákok elutasítottak.

Ezt követően a 30-as bizottság 1934. január 7-én 20 ezer pl.-ban elkészített röplapon hozta nyilvánosságra újabb követeléseit. A három részre tagolt programban a magyar társadalommal, a kormánnyal és az egyetemmel kapcsolatos elvárásaikat fogalmazták meg. A bizottság tevékenysége egyre kellemetlenebbé vált a kormánypárt számára s így az egyetemi hallgatók mozgalmát minél gyorsabban szerették volna lezárni. Ennek érdekében báró Vay László főispán 1934. január 15-én Budapestre utazott, hogy Homan Bálinttal tanácskozzon. Közben Debrecenben is folytak megbeszélések a 30-as bizottság vezetőivel. A tanácskozások eredményeképpen a bizottság tagjait sikerült megosztani s így január 19-én, a 30-as bizottság utolsó ülésén Szlávy László, Simon József és Radó Endre szembefordult Barcza Gedeonnal.9

7 ET jk, 1933. november 13. III. Rendkívüli ülés, Db. 1933. november 11.

8 Debreceni Újság—Hajdúföld, 1933. november 22.

9 Barcza Gedeon interjúja, 35—36. old., Debreceni Független Újság, 1934, január 20.

145