A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918

A kamara kifejezésre juttatta azt is, hogy a kisiparosok alkalmi szövetkezéseinek a megrendelések jóval nagyobb részét kellene kiadni. Ezeket közvetlenül kellene megbízni, mert a vállalkozók csak a nagy haszon érdekében törekedtek a szállítások elnyerésére. A vidéki cégeket gyakran elutasították, hogy vidékről bizonytalan a szállítás, ugyanakkor a budapesti vállalkozók is vidéki iparosokkal dolgoztattak, s ezeknek is elszállították az elkészített árut vidékről. A szállítási nehézségek tehát nem tették lehetetlenné a vidékiek foglalkoztatását. A kamara a vidéki ipar sérelmeinek a megszüntetését kérte a kereskedelemügyi minisztertől, ugyanakkor a kerületben levő hatóságokat is felkérte a helyi ipari és kereskedelmi érdekek figyelembe vételére, 1915 márciusában. Az ipar érdekeire hivatkozva a kamara a katonai behívásokkal kapcsolatban is javaslatot tett mind a minisztérium, mind a helyi hatóságok részére. Még 1914 szeptemberében indítványozták, hogy a munkanélkülieket hívják be elsősorban, s csak azután az állandó foglalkozásúakat. Ezáltal csökken a munkanélküliség, az állandó dolgozók visszahagyása által az ipari és kereskedelmi tevékenység zavartalansága is biztosítható. A kereskedelemügyi miniszter közölte, hogy a honvédelmi miniszter rendelkezett a munkanélküliek elsősorban való behívásáról. E rendelet alapján kérte a kamara a helyi hatóságoktól az ipari és kereskedelmi tevékenység támogatását. Javasolta, hogy előbb a nem szakmunkásokat, majd a munkanélküli szakmunkásokat, azután a dolgozó szakmunkásokat hívják be katonának. Csak legvégső esetben kellene behívni az önálló ipari üzemek, vagy kereskedések tulajdonosait. Ezek között is előbb a kisebb üzemek tulajdonosai vonuljanak be, mert kisebb kárt okoz, ha a kevesebb munkást foglalkoztató üzem munkája szünetel. Több kisebb üzem szünetelése nem okoz oly nagy gazdasági hátrányt, mint egy nagy üzem beszüntetése, írták a kamarai körlevélben. A kamarai közgyűlés 1915. március 11-én helyeslőén tudomásul vette az elnökség intézkedéseit a vidéki iparosok hadiszállításai és a behívások ügyében.12 Látjuk, hogy a kamara vezetői és maga a közgyűlés is egyértelműen az osztályszempontok alapján foglaltak állást az igazán fontos egzisztenciális kérdésekben, mint pl. a behívások ügyében. A tárgyilagosság látszata mögött egyenesen a nagypolgárság érdekeinek a szolgálata állott egyes esetekben, s ezt nem is igen próbálták leplezni. A kamara érdekvédelmi hatáskörében természetesen a kisipar helyzetével is foglalkozott, amint a korábbi tevékenysége is mutatta. Nem feledhetjük azonban, hogy a kamara tagjait a jómódú iparosok és kereskedők közül választották, s osztályhelyzetüket nem tagadhatták meg állásfoglalásaikban. A háborús években a kisiparosok támogatása fokozott jelentőséget nyert a kamara munkájában, mivel ők számbeli túlsúlyban voltak, s problémáikat nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

A háború miatt 1915-ben a könnyűipar nehéz helyzetbe került a Tiszántúlon, mivel nincs rendelés. Ezért elsősorban a szabók arra törekedtek, hogy a hadsereg részére történő szállításokban részesedjenek. A kamara elnöksége ezt támogatta, mert ezzel a vidéki kisiparosok keresethez jutottak, s a szabóipari szállt tások ügyében felterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez. Javasolták, hogy feldolgozó telepeket kellene szervezni, de ha ezt nem lehet, akkor az ipartestületek bevonásával adják ki a rendeléseket, mint a bőripari munkáknál történt. A vidéki szabók a nagy12 Uo. 30/1915. sz.

136