A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
A DEBRECENI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA IPARPOLITIKAI TÖREKVÉSEI 1911—1918. Uflaky Zoltán Magyarországon az 1880-as évektől egy felgyorsult ipari forradalom játszódott le, s ez a folyamat nagyjából az I. világháborúig tartott. A fejlődés legjellegzetesebb vonása, hogy a viszonylag elmaradott agrárgazdaságra komolyabb előkészítő szakaszok nélkül épült rá a jelentős, bár felemás, szűk keresztmetszetű kapitalista nagyipar. A kapitalizmus a századforduló táján monopolista szakaszába jutott. Egymás után alakultak ki a jellegzetes monopolszervezetek, az ipari és banktőke összefonódása révén létre jött és egyre nagyobb befolyásra tett szert a finánctőke. Történelmi mértékkel számítva rövid idő alatt kialakult a Budapest környéki ipari gyűrű, de a századforduló után a vidéki iparfejlődés is meggyorsult, erős középüzemek sőt néhány nagyobb üzem is létrejött. A fejlődés ellenére azonban az Alföld és az északkeleti Felvidék az iparosodásban rendkívül elmaradt, s épp ezen területek tartoztak a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kerületéhez. A megkésett nagyipari fejlődés következtében a kisipar Magyarországon sokáig vezető szerepet töltött be, a gyáripar a termelési értéket tekintve csak a századforduló után kezdett túlsúlyra jutni. A nagyiparban lejátszódó jelentős technikai fejlődés azonban a kisipari termelés szerkezetében is változásokat hozott. Bizonyos, korábban jelentős kisipari ágak a nagyipar versenye következtében visszaestek. Ugyanakkor a nagyipar kiegészítésére új kisipari ágak is kialakultak, pl. gépjavítás, új szolgáltatások. így tehát a felgyorsult ipari fejlődés időszakában bár relatíve csökkent a kisipari termelés aránya, abszolút értékben nem, változott gazdasági funkciót betöltve ez is tovább fejlődött. Az ország kevésbé iparosodott területein különösen fontos volt a kisipar szerepe. Közismert, hogy a gyors ütemű ipari fejlődés a fentebb jelzett időszakban nem volt egyenletes. A XX. század elején válság alakult ki, mely 1903-ig tartott, ezt 1906-ig pangás követte. Az 1906-tól induló fellendülés viszont, mely 1912-ig tartott, a hazai kapitalizmus történetének egyik legnagyobb konjunktúráját hozta. 1912-ben előbb a pénzpiacon kezdődtek a válságjelenségek, majd 1913-ban az iparban túltermelési válság bontakozott ki, amely elsősorban a könnyűipart és az építőipart érintette. A nehézipar elkerülte a nagyobb visszaesést, mivel a fokozódó háborús felkészülés következtében jelentős állami megrendeléseket kapott. A háború alatt a katonai megrendelésekből ha nem is sok, de a kisiparnak is jutott. 131