A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben

megye szervezésére került sor.8 Közöttük volt Hajdú megye is! Térségünk tehát jelentős szerepet játszott a területi szabályozás történetében.

Az új Hajdú megye magját kétségtelenül a volt Hajdúkerület városai alkották. Bár végsőkig ellenálló főkapitányát — Sillye Gábort — a kormány nyugdíjba küldte, maga a törvény rendelkezett úgy, hogy a szervezés végrehajtása során a tisztikar a segéd- és kezelőszemélyzettel az általános tisztújításig maradjon helyén, s addig „míg az újonnan alakult megyék bizottsága meg nem alakul és a tisztségviselők iránt az intézkedés ... meg nem történt, az eddigi székek, vidékek, kerületek bizottsága és tisztikara működését folytatni tartozik”.9 Ezért is érdemes itt felsorolnunk az 1876-ban megalkotott Hajdú megye alkotóelemeit! Mindenekelőtt a volt Hajdúkerület városai; Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs. A következő volt szabolcsi községek; Csege, Balmazújváros, Téglás, Egyek, Nádudvar, Püspökladány, Szovát, Tetétlen és Földes. Végül a következő volt bihari községek; Kaba, Mikepércs és Sámson. A törvény egyik hiányossága volt, hogy nem rendelkezett az egyes városokhoz, illetve községekhez tartozó pusztákról, s nem tett említést a Debrecenhez tartozó Józsa-Szentgyörgyről sem.10 11 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vármegye szervezését elindító belügyminisztériumi utasítások e téren világosan intézkedtek, az országgyűlés azonban csak az 1877: I. te. megalkotásával foglalt állást, amelyben „némely törvényhatóságok véglegesen megállapított területéről rendelkeztek. E szerint a pusztabirtokok és „Józsa-Szentgyörgy kertészközség” Hajdú megye tartozéka11. Éppen ezért ha tekintetbe vesszük a tisztviselői karra vonatkozó utasítás mellett azt is, hogy ugyanez vonatkozott a megyei közgyűlésre, tudniillik az eddigi virilisek és választottak értelemszerűen kerültek be a megyei közgyűlésbe, akkor azt mondhatjuk, hogy a volt Hajdúkerület súlya minden vonatkozásban meghatározó volt.

Az új vármegye végleges területe egyébként 3353,22 négyzetkilométert tett ki, ebből azonban Debrecen óriási határa egymaga 1012,24 négyzetkilométer volt. A tulajdonképpeni megyére tehát csupán 2340,99 négyzetkilométer esett.12 A vármegye tehát országosan a kisebbek közé tartozott, s nem érte el a kortársak által kívánatosnak tartott nagyságot.13

Az 1876: XXXIII. te. ez év június 19-én nyert szentesítést, s a következő napon történt kihirdetésével hatályba is lépett. Jellegénél fogva azonban keret- törvény volt, s annak 25. paragrafusa értelmében a „végrehajtása módozatainak kiadásával a belügy- és igazságügy minister bízatik meg”. A szervezés konkrét megindítása, s annak állandó szem előtt tartása tehát elsősorban a belügyminiszter feladata volt, aki ennek érdekében általában a főispánokkal tartott közvetlen kapcsolatot. Feltétlenül szót kell ejtenünk ugyanis a polgári jogalkotás következtében előállott új helyzetről, a főispáni jogkör lényeges

8 Ereky István: A magyar helyhatósági önkormányzat. Vármegyék és községek. I. k. A vármegyék. Bp. 1908. 96—111. old.

9 1876: XXXIII. te. 22. §.

10 Az eddigi történeti irodalom —- magamat is beleértve — ezt az árnyalati különbséget nem vette figyelembe. Ennek oka, hogy az alapforrás Hajdú megye leírása (Szerk.: Varga Geiza) Db. 1882. 1. old. az 1876: XXXIII. tc-t pontatlanul idézi. A későbbi munkák erre támaszkodtak. Vö.: a hivatkozott tc-k hivatalos kiadásával, illetve HBmL IV В 901/c. 1. irattal. (Tisza Kálmán Hajdú megye közönségének. 1876. aug. 11.)

11 Vö.: Józsa nagyközség 100 éve. 1872—1972. (Szerk.: Szűcs Ernő) Db. 1972. 24—25. old.

12 Hajdú megye leírása im. 128. old.

13 Ereky I.: i. m. 113. old. a megyék optimális nagyságát 4377 négyzetkilométerre tette.

7