A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949

küzdöttek. Ezen a közgyűlésen esett szó a felépítendő debreceni művésztelepről, a méltatlan konkurrencia letöréséről, a giccs elleni harcról, a város kiállításpolitikájáról és Ady Endre szobájának felállításáról.13 S bár ekkor a képző- művészeti osztály tagsága művészileg érdemleges teljesítményt nyújtó, de korántsem népes csoport — mindössze négy fő: Berki Irma, Félegyházi László, Holló László és Senyei Oláh István —, fellépésüket, érvelésüket az a bizakodás jellemezte, hogy múltjukban, a társaság szervezettségében bízva, de a társaság s a maguk erején túl mindenekelőtt a történelmi fordulat hozta körülmények és lehetőségek fognak javítani, változtatni a képzőművészet és művészek helyzetén. (Mint ahogy ez nem egy művész életének, sorsának alakulásában be is következett.)

Dr. Sőregi János, a Déri Múzeum igazgatója is ekkor fogalmazta meg a debreceni művésztelep létrehozásának nagyszabású tervét, amely a város újjáépítési tervének is része lett. A tervanyagot az 1947. júliusi újjáépítési kiállításon a nagyközönség számára is bemutatták. A kiállítási Tájékoztató bevezetőjében a „nagyjelentőségű városrendezési és fejlesztési tervek”14 közé sorolja a debreceni művésztelepet. Hangsúlyozza, hogy a művésztelep „a város kulturális fejlesztésének ez a legfontosabb pontja európai sőt világviszonylatban akarja ezt a régen hiányzó intézményt megvalósítani, nagyerdői fő- és hortobágyi, további tiszamenti fióktelepekkel, ahol az Alföld három tájszépsége, a ligetes erdőség, a világhírű puszta és a Tiszamente fognak kimeríthetetlen témául szolgálni az alkotó művészeknek.”15 Az intézmény „tökéletes” tervezéséről legtöbbet mond a fődebreceni telepről megfogalmazott elképzelés, mely szerint húsz holdnyi területen húsz művész számára tíz pavilon fog épülni két-két műtermes lakással, közös étteremmel és klubbal. Ezt a magot egészíti ki — fokozatosan felépítve — a kiszolgáló műhelyek sora: festő-vászon-képkeret és művészi festékáruműhelyek, majd az úgynevezett művésztelepi intézmények: modern szépművészeti múzeum állandó és időszakos kiállítási termekkel és aukció csarnokkal. Neves mesterekből országos jelentőségű „művészgárda” összehozása és fiatal tanítványok részvétele a telep munkájában; évenkénti kiállítások helyben, vidéken, a fővárosban és külföldön; a bel- és külföldi propaganda kellő megszervezése; a város és művésztelep egészséges kapcsolatának megteremtése és nem utolsósorban a telep művészeti irányítása és „legfelsőbb felügyelete” — ezek együtt képezték volna a modern művészkolóniát a tervben.

Sőregi — a debreceni képzőművészeti élet ekkor egyik legtevékenyebb, a lehetőségek realitásával leginkább számotvető szervezője — egyben utalt a tervezés utáni továbblépés nehézségeite, a súlyos gazdasági helyzet, az infláció okozta dekonjunkturális helyzetből fakadó tehetetlenségre. A kultuszminiszterhez írt leveléből idézzük: „... a mai nehéz viszonyok új építkezésekre még nem alkalmasak... a Kultuszminiszter Úrtól sem kérünk semmi anyagi támogatást.”16 „Elgondolásunk szerint a mai nehéz viszonyok között időnket csak szervezésre fordítjuk. Sem az államtól, sem a várostól, sem a társadalom13 Sz. Kürti Katalin: A debreceni Ady Társaság képzőművészei. DMÉ 1974. Db., 1975. 759. old.

14 Kiállítási tájékoztató 1947. DDMA.

15 Uo.

16 A debreceni művésztelep szervezése ügyében a városi Déri Múzeum vezetőségének felirata a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez. Debrecenben, 1946. május 28. In. Képzőművészeti élet a fel- szabadulás után. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Forráskiadványai II. Bp., 1965. 155—156. old. (Stencil.)

77