A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Gellér Ferencné: Hajdú megyei könyvtárak és olvasókörök a két világháború között

együtt, a különféle népkönyvtárak száma 3500 körül lehetett. Az ország 3400 községéből, városából csak 1280-ban, tehát 37,6%-ban volt népkönyvtár, Egyes helységekbe több is került, másokba pedig egy sem jutott. A községek csaknem kétharmadában egyáltalán nem volt könyvtár.3

Az alacsony fokú iskolázottság és az analfabéták nagy száma a meglevő könyvtárak olvasóközönségét tovább szűkítette.4 A könyvtárak tartalmi összetételét szigorúan megszabta a Vallás- és a Közoktatásügyi Minisztérium. 1927-től 1944-ig 6 címjegyzéket adott ki, melyben előírta azokat a szépirodalmi és népszerű ismeretterjesztő munkákat, amelyek a nép kezébe adhatók.

A népkönyvtárak kevés száma, tartalmi összetétele, továbbá az állomány gondozatlansága (nem frissítették az állományt), arra vezetett, hogy ezek az állományok hamarosan használhatatlan könyvkupacokká váltak, vagy elkallódtak. A hibák ellensúlyozására 1935-ben vándorkönyvtárakat indítottak, hogy a távol eső falvak, tanyák, telepek lakóit szabályos időközökben megfelelő olvasmánnyal lássák el. Jelentékenyebb hatása azonban ennek az akciónak sem volt, mivel régi, már többszörösen forgatott állományt vándoroltattak.

Az országos helyzetképhez hasonlóan Hajdú vármegye területén is fokozatosan létrejötteka hivatalosan létrehozott, alacsony olvasói igények kielégítésére szánt nép- és vándorkönyvtárak. Mivel ezeknek a könyvtáraknak társadalmi hatása rendkívül szegényesnek bizonyult, ezért egy sokkal lényegesebb helyi jellegű, de országos kihatással bíró kezdeményezésről kell megemlékeznünk: a Szabad Szó könyvakcióról. A folyóirat alapításának első évében, 1939-ben, „Népkönyvtárakat!” című programjában kifejtette:5 a kor színvonalán álló, jó népkönyvtár a parasztság művelésének, „benső” felemelkedésének alapvető eszköze. Tevékenységüket nem a hivatalos népkönyvtárpolitikával szemben, hanem annak kiegészítéseként akarták véghezvinni. „A friss élet levegőjét, a jelenkor nagy népi irodalmát akarjuk bevinni a falusi könyvtárakba s rajtuk keresztül a falusi lelkekbe.”6

A tervezett falukönyvtár szövetkezet a könyvkiadás és terjesztés jogát nem kapta meg, de a lap könyvajánlásai segítették a parasztság könyvvásárlását. 1941-ben vándorkönyvtár-akciót indított, amelynek során — 1943-ig — száz vándorkönyvtárat szervezett. „Gazdakörökben, földmunkás olvasókörökben helyezzük el a népkönyvtárakat, s a magyar falu nemsokára találkozik azzal a szellemmel, mely belőle jött s érette nőtt meg.”7 Ennek ellenére, a népi írók és a haladó irodalom legjobbjaiból összeállított könyvtáraknak rendkívül gyér volt

3 A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. 1849—1945. Összeáll.: Kovács Máté. Bp., 1970. 387—388. old.

4 Magyarország és Hajdú vármegye analfabétáinak száma az 1920. és 1930-as népszámlálás tükrében.

Mo. össznép.: 8 688 319, a 6 évesnél idősebb népesség: 7 621 825, az analfabéták száma 1930-ban: 735 076, 1920-ban: 1 093 187. Hajdú vármegye — Debrecennel együtt: 295 798 — Debrecen nélkül: 178 523. A 6 évesnél idősebb — Debrecennel együtt: 255 559, Db. nélkül: 151 291. Az analfabéták száma 1930-ban: 25 352. Db. nélkül: 17 153., 1920-ban: 42 528. Debrecen nélkül: 29 740. Az írni, olvasni tudók aránya 1930-ra 5,6%-ot javult, ami feltehetően az iskolán kívüli népművelési bizottság tevékenységéne tudható be.

5 Szabad Szó. 1939. febr. 19.

6 Uo. 1939. febr. 26. — Féja Géza: Könyvtárakat adunk a magyar falunak.

7 Uo. — Az alapítók voltak: Jékely Zoltán, Illyés Gyula, Nagy Ferenc, Sárközi György, Jankovich Ferenc, Takács Gyula, Veres Péter, FÖldessy Gyula, Tersánszky J. Jenő, ifj. Nánási László, Darvas József, Mohoray Elemér, Féja Géza, Vass László, Darvas János, Szabó Pál, Ortutay Gyula, Rózsa Inire, Vargha László, Kovács Imre, Farkas Ferenc, Györffy István, Sebestyén Géza és dr. Zajzon Béla.

60