A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Hajdú vármegyei nyomdák történetének néhány kérdése 1920-1944
1936 folyamán a nyomdaipar helyzete változatlanul súlyos volt, mind a nagy, mind a kisüzemek csak nagy nehézségek árán tartják fenn magukat. Az árrombolást ismét felhasználták a verseny során. Az 1937. II. negyedévi jelentés felvetette, hogy a nyomdavállalatok helyzetét az évek óta tartó munkanélküliség mellett a papírárak emelkedése még jobban megnehezítette. Az 1937. IV. negyedévi jelentés írt egy kedvező jelenségről, nevezetesen, hogy a nyomdákat a karácsonyi és újévi ünnepek előtt élénkebben foglalkoztatták. Ettől eltekintve azonban továbbra is gyenge a foglalkoztatás. Hasonló a helyzet 1938 folyamán is, egészen a III. negyedévig. Ekkor kisebb fellendülést észleltek, különösen az új iskolai nyomtatványok készítése élénkítette a termelést. 1938. IV. negyedében megállapítható volt, hogy a korábbi fellendülés csak ideiglenes jellegűnek mutatkozott, utána ismét hanyatlott a termelés. 1939.1. negyedében ismét javult a nyomdák foglalkoztatása, bár a legtöbb nyomda még korlátozott üzemet tartott fenn. A II. negyedévben ismét csökkent a termelés, ez a III. negyedévben is hasonló volt, a nyomdákat gyengén foglalkoztatták. A nyomdák gyenge gazdasági tevékenysége 1940 folyamán is tovább tartott.16 Egy érdekes árrombolási esetről tudomással bírunk. A Hajdúböszörményi Ipartestület 1939. máj. 6-án panaszt tett a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara Árrombolási ügyben Döntő Bizottságánál Friedmann Izidor nyomdásziparos, Hajdúböszörmény, Dorogi u. 5. sz. alatti lakos ellen, árrombolás elkövetése miatt. Az árrombolást a következő cselekménnyel követte el: Hajdúböszörmény megyei város nyomtatványszükségletének beszerzésére meghirdetett versenytárgyaláson a Hajdúböszörményi Nyomda RT. 4599. P., Bácsi Péter nyomdász 4550. P., Major Gyula 4680. P., Friedmann Izidor 3497. P. árajánlattal vett részt. Mivel három árajánlat csekély eltérést mutatott, a negyedik ezektől igen jelentősen eltért, nyilvánvalónak látszott, hogy szándékos és rosszindulatú árrombolással álltak szemben. Az ipartestület elnöke az ipartestületi elöljáróság 1939. ápr. 25-én tartott ülésében hozott 38—280/1939. sz. határozata alapján emelt panaszt. A Debrecen és Vidéke Ipartestület Sokszorosítóipari Szakosztálya 1939. jan. 19-én tárgyalta a Hajdúböszörményi Nyomda RT. feljelentését. A szakosztály az árrombolást megállapította. Súlyosbító körülménynek vette a szakosztály, hogy Friedmann Izidor e munkálatot egymaga nem tudta elvégezni, s a nyomtatványok jelentős részét debreceni nyomdász iparosokkal végeztette el. A szakosztály felhívta az elnököt az árrombolás miatti feljelentésre. A szakosztály az ipartestület elöljáróságánál Katona Ferenc hajdúnánási és Friedmann Izidor hajdúböszörményi nyomdászok ellen feljelentést tett árrombolás miatt. Erről az ügyről a hajdúböszörményi ipartestület is értesült, s valószínűleg ezért is tett feljelentést a Kereskedelmi és Iparkamaránál. A Friedmann Izidor elleni árrombolási ügy 1939. júl. 4-i tárgyalásán a hármas tanács a panaszt elutasította. Ugyanis a pályázat után a munka odaítélése nem az ajánlatok szerint történt, hanem megosztottan. A 356/1939. sz. véghatározat szerint Friedmann Izidor 1611. P. értékű szállítást kapott, Bácsi Péter 814. P., Major Gyula 812. P. értékűt. A Hajdúböszörményi Nyomda RT. 1077. P. értékű ajánlatot kapott, de nem fogadta el. A bizottság szerint a közszállítási munka nem az ajánlat szerint ment teljesedésbe, ezért Friedmann Izidor ajánlata csak az árrombolás kísérletének tekinthető, ami viszont nem bírálható el. A bizottság figyelembe vette, hogy Bácsi Péter és Major Gyula a 16 HBmL. VI. 301. 148/1933, 230/1934, 195/1935, 222/1936, 218/1937, 315/1938, 205/1939, 241/1940. 53
