A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez

A következő tiltakozó dokumentum augusztusi keltű: „Nap nap után panasz érkezik hozzám, hogy polgári egyéneket román katonai járőr igazolásra szólít és előállítással fenyeget, azonban készpénzfizetés ellenében hajlandó elbocsátani anélkül, hogy nevezetteket az illetékes román katonai parancsnokság elé vezetné leigazoltatás végett. Az ilyennemű esetek ismétlődésének meggátlása céljából kérem a kormányzó tábornok úr hatásos intézkedését és a tett intézkedésről értesítést”.56

A „hivatalos” tiltakozások elintézéséről nincsenek dokumentumok, de az a tény, hogy a panaszok száma lényegesen nem változott, alapot ad a következtetésre: a kormányzó tábornokra nem hatott különösebben az általa kinevezett városi vezetés tiltakozása.

A polgárság nem tudott belenyugodni a kialakult helyzetbe. A nélküle — és nem egy esetben a közvetlen érdekei semmibevételével — végrehajtott restauráció, a megszállóknak való teljes kiszolgáltatottság ellen védekezni akart, mindenekelőtt megszabadulni a megszállástól. A mozgalom reális alapját az angol—francia ellentétek képezték. Az angolok — akik a franciák által támogatott román megszállási zónában terhelő adatokat gyűjtöttek szövetségesük zavarására — alkalmas támasznak tűntek egy románellenes mozgalom számára. „Talán még augusztus havában mozgalom indult meg a város vezető egyéniségei körében, hogy szerencsétlen nemzetünk megmentése érdekében az angol uralkodó-ház protektorátusát kérjék ki” — írja később Réczei.57 (Kiemelés tőlem K. F.)

Az értesülés mindenesetre pontos lehet, mert októberben a polgárság képviselői megjelentek a kormányzó tábornoknál kihallgatásra. „Bizalmasabb körökben beszélik, hogy vasárnap (26-án) egy, a város előkelőbb polgáraiból alakult küldöttség memorandumot nyújtott volna át Mihaescu kormányzónak. A küldöttség szónoka Baltazár ref. püspök volt, aki kifejezést adott annak, hogy a megszálló csapatok parancsnoksága nemcsak declaratiót tett arra, hogy bevonulásuk célja egyedül az országnak a bolsevisták uralmától való felszabadítása, hanem a nagykárolyi fogadtatáson Ferdinánd Király a megye és város küldöttsége előtt önmaga is manifestalta, hogy „a közbiztonságot s a magán vagyont meg fogom védeni”. Ezek ellenére a hatalom intézkedései — főként a requirálások terén — olyan keretekben és olyan szigorral nyilvánulnak, a melyek a lakosság személyi és gazdasági existentiáját veszélyeztetik. Ezeknek a szertelenségeknek a megszüntetését kéri az indokolt memorandum.

Mihaescu válaszából kiérezhető volt bizonyos ingerültség a reá kényelmetlen ügy felmerültével szemben; memorandumnak a kormányhoz leendő fel- terjesztése iránt mégis kifejezett ígéretet tett.”58 A kérvényezési akció ez után a már hivatkozott október 18-i rendelet körül folytatódott, mind a Közigazgatási Főtanács, mind az állami bevételek román részről történő beszedése

56 HBmL. IV. B. 1401. 1799/1919. sz. „Rásó főispán és dr. Vass főisp. titkár” aláírással.

57 R. 24. és V. visszaemlékezések Dr. Murno angol orvos „aki a bécsi angol misszió tagjának mondta magát” szeptemberben utazott a román zónába. Ekkor tárgyalt többek közt Vásáry Istvánnal. „Mint azonban ő maga is megmondotta útjának egyetlen célja az volt, hogy a helyszínen a románok visszaéléseiről szerezzen tájékozódást, a románok tudta nélkül. Ezen úrral mi néhányan egy szombati napon Bosznay István lakásán találkoztunk. Átadtuk neki a tiltakozó memorandumot, amit magával vitt.” Dr. Bernolák Nándor egyetemi tanártól származó értesülés szerint Butter angol megbízott kijelentette, hogy „az állapotokat ilyen módon megvilágító memorandumot vagy előterjesztést még Mo-ról nem kaptak, ő ezt most el fogja magával vinni Versailles-ba, s reméli, hogy ezekkel az adatokkal most már eredményesen fognak fellépni a románokkal szemben”.

58 R. 182.

42