A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez

gépek és egyéb nélkülözhetetlen mezőgazdasági eszközök rekvirálása mellett. Tovább rontotta a helyzetet a szabálytalan rekvirálások sokasága is.41 42 Az élelmiszer termelés megbénulása mellet az energiaelégtelenség a polgárságra is teljes súlyával nehezedő terhet jelentett. A megszálló hatóság nem engedélyezte Erdélyből a tűzifa elszállítását. Szénnel 1919 októberétől a villanytelep sem rendelkezett, s így akadozott — esetenként teljesen leállt — az áramszolgáltatás, és leállt a debreceni villamos közlekedés is. Korlátozták a víz- és gázszolgáltatást. Október 31-i feljegyzés szerint: „Leesett a hó — tüzelő nincs, villany nincs... sötétség, hideg és éhezés réme fenyeget”.43

A megszállás pénzügyi zavaraival más tanulmány keretei között részletesen foglalkoztunk,44 ezért itt csak utalunk az 1919. évi 5 320 827 korona Debrecen városi költségvetési deficitre, mint abszolút pénzhiányra és az ún. fehérpénz (25 és 200 koronás) körüli bonyodalmakra, amelyek a kinyomtatott, de forgalomba nem hozott városi szükségpénzek gondolatát felidézték. A polgárság mindezt így érzékeli: „Nyakig vagyunk a pénzforgalom örvényében. Az istenadta nép pánikszerűen menekül a kompromittált 200 K-ásoktól. Nem kell senkinek. Hatóságoknak, bankoknak sem... Hiába rendeletek és megtorló fenyegetések; a bizalmatlanság olyan mérvet öltött, hogy bellum omnium contra omnes-szé fajult.”45 És októberben „A fehér bankók ázsiója olyan frivol, hogy egyes esetekben kikötik „kék pénzben ennyi, fehér pénzben ennyivel több”.46 A fehér bankók beváltása — 4% levonásával — csak október 22-én kezdődött meg és december közepéig tartott.47

A termelés elégtelensége, az áruhiány és a pénzforgalom zavarai olyan méitékben növelték meg a megélhetési költségeket, hogy az a magas fizetésű állami hivatalokat betöltők számára is elviselhetetlen volt. Réczei naplójában részletesen kidolgozta az 1919. évi családi költségvetésük alakulását, ami 18 492 korona bevétellel szemben 30 406 korona kiadást mutat. Az egy évi deficit 11 914 korona — önmagáért beszél.48 Ez a család jelentős háború előtti pénztartalékai birtokában átvészelte a megszállás idejét. Ilyen mérvű tartalékok azonban még a jobb módú polgárság köreiben sem voltak általánosak. „Egy ördög-malom perpétum (sic!) mobiléjében forgattatunk... Javadalmunk emelkedett sokféle címen 150%-kal, szükségletünk pedig 500—5000%- kal. Ha jogos létigényeinket sikerült lefokozni 50%-kal, akkor is még mindig 250—2500%-os szükségletünk kielégítetlenül jelentkezik.49” A megszállás kihatása a megélhetési költségekre: „Tej, tejkészítmények, méz, zöldség, gyümölcs és baromfi 50—200%-kal magasabb árú a megszállás előtti árakhoz képest”.50

41 Lásd a később részletezett tiltakozást HBmL. IV. B. 1401. 10.2./1919—956/1919.

42 HBmL. XV. 8/2—4.

43 R. 178., 183—185., 172.

44 Kahler F.: Debrecen város és Hajdú vármegyei szükségpénzei i. m. 323—334. old.

45 R. 163.

46 R. 174.

47 R. 179., 195.

48 R. 137., 203.

49 R. 166.

50 R. 157.

40