A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez

„A megszállás nemzetközi helyzete fölöttébb érdekes. Azt várják, hogy a Káro- Íyi-Népköztársaságjogrendje állíttatik helyre”.12

A megszálló hatóságoknak azonban nem volt sürgős a jogi helyzet tisztázása. A május 2-án a megszálló csapatok kormányzó tábornoka városi értekezletet hívott össze, ahol „dr. Magoss Györgyöt, akit a polgárság bizalma a polgármesteri székbe emelt, s akit a főispáni hatáskörrel ebben a megszálló ezredek parancsnoka megerősített",13 (kiemelés tőlem K. F.) Ezzel a közigazgatási hatóságok megbízásának jogforrása a megszálló hatóság akarata lett.14 A magyar közigazgatási hatóság önállóan közgyűlést sem hívhatott össze, s mindössze a megszálló parancsnokság végrehajtó szervévé vált. A rendőri feladatok ellátására szükséges erőket nagyobb részt a román megszálló csapatok rendészete látta el, s a debreceni városi rendőrség felett is természetszerűen a megszálló hatóság gyakorolt szoros felügyeletet.

Az 1919 júniusától működő Román—Magyar Összekötő Flivatal15 természetesen nem azt jelentette, hogy a megszálló hatóságok a magyar hatóságokat akár csak formálisan is egyenlő félként kezelték volna. Az októbertől működő —• és a megszálló parancsnokság által — „a közigazgatási ügyek” intézésére felállított „román—magyar vegyesbizottság”16 pedig a teljes polgári közigazgatás nyílt ellenőrzését jelentette. November 14-én a „megszálló hatalom” ismételten kihirdette, hogy a közigazgatás valamennyi ága román felügyelet alatt áll „kinevezvén minden közszolgálati ág élére egy-egy román biztost”.17 A megszállt terület magyar közigazgatási hatóságainak alárendelt szerepére jellemző, hogy az utazási engedélyért kérelmezőkért a közigazgatási hatóság köteles volt kezességet vállalni.18

Sajátos, hogy a közigazgatási ágak közvetlen román felügyelet alá helyezése nem érintette közvetlenül az igazságszolgáltatást. Természetesen csak szűkebb értelemben a polgári peres eljárásokról lehetett szó, mert a büntető hatalmat a megszálló katonai hatóságok gyakorolták egyelőre kizárólagosan.19

A megszállás első napjaiban még szünetelő polgári jogszolgáltatásban résztvevő bírákra meglepetésszerűen hatott, hogy a megszálló hatóságok akaratából „csakis az 1918. október 18. előtt meghozott magyar törvényeket tartja fenn joghatályukban.”20 A május 31-én megtartott bizalmas ítélőtáblái értekezlet ebben a helyzetben a jogszolgáltatás megkezdését lehetségesnek tar12 R. 47.

13 R. 31.

14 A lemondott Magoss helyére lépő Rásó Istvánt majd a fogságból visszatérő Márk Endrét szintén a kormányzó tábornok — akkor már Mosoiu nevezte ki R. 174.

15 HBmL. XV. 8/1.

16 R. 179. Itt az 1919. október 18-án Michaescu kormányzó tábornok által felállított — és Szabolcs, Hajdú, Szolnok, Békés, Csongrád és Csanád megyékre kiterjedő hatáskörű — Közigazgatási Főtanácsról van szó. Részletesen: Dr. Vásáry István Debrecen Sz. Kir. Város tanácsnoka visszaemlékezése Debrecen Ref. Kollégium Könyvtára Csop. 73 380. R. 2494. (továbbiakban V.) Az anyagért és szíves szóbeli tájékoztatásért Veres Gézának ez úton mondok köszönetét.

17 R. 188. és DFU ún. napi száma.

18 Az űrlap szövege: „Debrecen város polgármestere ezennel biztosítékot nyújtunk arról, hogy.. .úr előttünk, mint békés ember ismeretes és saját felelősségünkre szavatoljuk, hogy a román hadsereg és állam érdekeit nem fogja sérteni. Azon esetben, ha ezen feltételét be nem tartja, kötelezzük magunkat ezen eljárásért az egész felelősséget magunkra vállalni.” HBmL. XV. 8/1—2.

19 A román hadbíróságok által kapott ítéletek sokaságát a DFU rendesen közli az egész megszállás ideje alatt.

20 R. 38. Nagyszebeni Dekrétumról van szó.

36