A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A Hajdúkerület, majd Hajdú vármegye népiskoláinak fejlődése Kiss József tanfelügyelő működése idején 1872-1891

II. A tanköteles gyermekek iskoláztatása

Államilag képviselt kultúrpolitikai törekvésekről Magyarországon csak 1868-tól beszélhetünk. Eötvös népiskolai törvénye jogalapot teremtetett az iskoláztatáshoz, de a nép műveltségi szintjének emeléséért fáradozó személyiségek, mint Türr, Irányi, Eötvös halála után sem hagyták szunnyadni a nevelés ügyét. A VKM is arra törekedett, hogy rendeletéivel érvényt szerezzen a népoktatási törvény végrehajtásának annál is inkább, mert a beérkezett jelentések csak csekély eredményről adtak számot. 1873-ban felhívta a Hajdúkerület közönségét is, hogy végrehajtó közegeit utasítsa a népnevelési törvény életbe léptetésére s a mulasztásért mind a községi elöljáróságot, mind a gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szülőket tegye — büntetés terhe mellett is — felelőssé.23 Miután a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy „a köznép még most is azon helytelen régibb szokásához tartja magát, hogy gyermekeit 2—3 legfelebb 4 évig járatja iskolába” felhívta a VKM a tanfelügyelőt is, hogy a törvény előírásainak a legszigorúbban tegyen eleget. Gondoskodjék, hogy „a szülők 6—12 éves korig pontosan járassák gyermekeiket a mindennapi iskolába, a 13—15 éves kor között álló gyermekek pedig a szülők megbüntetésének terhe alatt különösen a téli hónapok alatt hetenként legalább 5, nyáron 2 órai oktatásban részesüljenek.”24

Hogy a rendelet kiadására mennyire szükség volt bizonyítja a hajdúdorogi igazgató 1876. dec. 4-i jelentése. Beszámol a gör. kath. iskolaszéknek arról, hogy az iskolaköteles növendékek „rendetlenül járnak iskolába és ez a tanítás óhajtott sikerét lehetetlenné teszi”. Csupán 71 fiú és 72 leány jár iskolába a 204 fiú és 332 tanköteles leány közül. Minthogy ez a szám az iskolakötelezetteknek 25%-át sem éri el sürgős intézkedést kér az iskolaszéktől a hanyag szülőkkel szemben.25 A súlyos mulasztáson az iskolaszék — miután a szülők számára küldött felszólításoknak nem volt foganatja — úgy próbált megoldást találni, hogy a főesperes a szószékről intette meg a kötelességüket elmulasztó szülőket.26

Úgy tűnik, a templomi intelem is hatástalan maradt, mert Kiss József tanfelügyelő 1880. okt. 30-i látogatása alkalmával Hajdúdorogon a görög katolikus fiú- és leányiskola tantermeit üresen találta. Megállapította, hogy „a tanítók a legjobb akaratjok mellett sem taníthatnak amiatt, hogy a tanköteles gyermekek sem a mindennapi, sem az ismétlő iskolába nem járnak. Az elemi iskolák közül alig van 1—2 osztályban néhány tanuló... A leányiskola felső és középső osztályában 176 tanköteles növendéknek kellene feljárni, s 6 leányka volt, de így volt ez kevés kivétellel a fiú iskola osztályaiban is, az ismétlő iskolákban pedig senki sem találtatott.”27

Hajdúdorog polgármestere, miután az alispán az ügyben fegyelmi eljárást indított ellene inkább a szülők szegénységére, mint hanyagságára hivatkozott indoklásában. „Az elszomorító állapotnak oka nem vagyok, mert egyszer a feneketlen nagy sár, máskor a ruházatlan, mondhatni meztelen gyermekekre nézve a nagy hideg képezi azon kiválló fő okokat, melyek az oskolába való járatást gátolják. ... Á szülőket bírságolni sem tudom, mert oly vég23 HBmL. XII. 17/2. A VKM 32 488/1872. sz. rendelete.

24 HBmL. IV. B. 754/b. 157/2946/1874. sz.

25 HBmL. XII. 17/2. 1876. dec. 4.

26 Uo. XII. 17/1. 1876. szept. 1.

27 HBmL. IV. B. 905/b. 17. 2105/1880. sz.

27