A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A Hajdúkerület, majd Hajdú vármegye népiskoláinak fejlődése Kiss József tanfelügyelő működése idején 1872-1891
Iskolák száma Tanítók száma Tankötelesek száma Iskolába járt 1 Ismétlő iskolába Iskolába nem járt Iskolai kiadások 1869. évben 23 58 13 294 4483 ' nem járt senki 8811 Tanítói díj 12 844 Ft Egyéb költség 2975 Ft 1871. évben 27 58 13 294 5511 nem járt senki 7783 Tanítói díj 14 829 Ft egyéb költség 3987 Ft 1873. évben 65 70 11 668 6933 \ 10 ism. iskolába 1799 2936 Tanítói díj 26 228 Ft egyéb költség 5043 Ft Mint a táblázatból láthatjuk a nagyobb arányú fejlődés már Kiss József tanfelügyelő működési idejére esik s ez méginkább érzékelhető, ha a tankötelesek és az iskolába járók számát százalékosan is összehasonlítjuk. Megállapíthatjuk, hogy 1869-ben a tanköteleseknek csupán 33,12%-a, 1871-ben 41,45%-a, 1873-ban pedig 74,8%-a iskoláztatott. A 38. te.-vei szervezett 81 tankerület hasonló adatainak egybevetése alapján kitűnik, hogy 1869-ben a Hajdú- kerület tankerülete még sorrendben a 74. helyen állott, de 1873-ra a 30. helyre küzdötte fel magát.10 11 Kiss József nem elégedett meg az eredményekkel, további feladatokat tűzött célul. 1872. december 18-án a hajdúkerületi iskolatanács előtt székfoglalójában kifejtette, hogy „elismeri az érdemeket, de megróvja a hiányokat. Óhajtja, hogy e Magyar haza jövőjének fenmaradhatását egyedül biztosító nevelésügy e kerületben is — ahol az értelmiség és általában józan felfogású nép érettségének lehet köszönni a közoktatásügynek a jelen színvonalon való állását is, mindig tovább és tovább fejlesztessék, mert e tekintetben igen sok tankerülettől messze állunk.”11 Segítséget az iskolatanácstól és a nevelésüggyel közelebbről foglalkozó néptanítóktól és lelkészektől várt, de a köz- igazgatási apparátus támogatását sem nélkülözte. Mindjárt beköszöntőjében felvetette a kiskorúak iskoláztatásának szükségességét. Ismeretes volt előtte a szülők hanyagsága, sok esetben szegénysége s az a körülmény, hogy a szülők gazdasági nehézségek miatt kénytelenek gyermekeiket munkára fogni. Felvetette a tanyák lakosságának problémáit, akik tanyai iskolák hiányában nem tudnak gyermekeik iskoláztatásáról gondoskodni. Az iskolatanács 1873. május 20-i ülésén már számot adott iskolalátogatásainak tapasztalatairól is.12 Ellenőrzése kiterjedt mind az iskolák felszerelésére, anyagi ellátottságára, mind az oktatás tartalmi elemeinek vizsgálatára. A vámospércsi leányiskola épületéről többek között megállapította, hogy „a lehető legrosszabb nemcsak a kerületben, de talán az egész hazában. Az iskola növendékei sem gondolkodni, 10 uó: 11 HBmL. IV. B. 754/b. 237/4961/1874 alapszám. 12 Uo. Az iskolatanács tagjai: Elnökként Kiss József kir. tanfelügyelő, Weszprémi Gáspár hajdúkerületi alkapitány, Pápay Imre hajdúböszörményi ref. lelkész, esperes, Szabó György hajdúdorogi gör. kát. lelkész és esperes, Orosz Gyula hajdúböszörményi gör. kát. leikész és alesperes, Kovács Miklós, Farkas Lajos, Törőcsik Mihály, Fényes László, Juhos Gergely, Jarbics János és Kálmán György, mint tanácsjegyző. 21
