A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Fórum - Vörös Károly: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyveinek I-V. kötete
nyos, egyre határozottabb körvonalú tárgyi csomópontok köré történő csoportosulását is meg lehet figyelni — ami akkor is figyelemre méltó jelenség, ha tudjuk, hogy az így egy-egy témakörben megszaporodó számú összefüggő publikációk még nem annyira valamely „team”, mint egyes határozott irányú kutatói érdeklődések termékei. Jól mutatja ez azonban azt, hogy egy új és ilyenként stabilizálódott közlési fórum létrejötte hogyan stabilizálja a kutatói érdeklődést is: hogyan teszi lehetővé a kutatások elmélyítését. Jellegzetes példája az így egy téma körül kialakuló kutatási csomópontoknak a feudális korból a hajdú kutatásoknak a hajdúvárosi monográfiákkal még nem lezárult, sőt többek között immár a hajdú jogállás egyes sajátos típusainak (Derecske, Báthory Gábor adományai) tárgyalásával, vagy pl. a hajdúvárosi szőlőtermesztés elemzésével kibővülő köre, vagy a kapitalista korból a XIX. sz. második fele debreceni közoktatástörténetének (témáival sokban országos kezdeményként országos tanulságokkal is szolgáló) sorozata, vagy a Hortobágy sajátos világának történeti vonatkozásairól írt tanulmányok csoportja. És mint a kutatási érdeklődés irányításának igen helyes kísérletét kell értékelni az egyes kötetek Fórum rovatában a levéltár bizonyos kutatási kérdésekre válaszolni alkalmas meghatározott forrásanyagáról, illetve a kutatás eddigi helytörténeti eredményeiről adott tájékoztatásokat: a néprajz, az iskolatörténet, a céhtörténet, a munkásmozgalomtörténet, az üzemtörténet, a Hortobágy-kutatás vagy a hajdúvárosi agrártörténeti kutatás eredményeiről, problémáiról és forrásairól. Amit a közgyűjteményi évkönyvek feladatairól mondottunk, bizonyos szempontból legjellegzetesebben ezekben a cikkekben jelentkezik, ahol a levéltár a kutató bátorítása, informálása által a kezdeményező szerepét kísérli meg átvenni, mint várható, nem eredménytelenül. Az évkönyvek öt kötetében megjelent témák ilyen csak nagyon nyersen csoportosított egyszerű felsorolása azonban jól érzékelteti azt is, hogy a kutatás körébe bevont nagy témakörökben (ipartörténet, mezőgazdaságtörténet stb.) az évkönyv szerzői általában meg tudják találni az új és sajátlag a tájra vonatkozó témákat is: nem egyszer olyan kérdésekre irányítva ennek során a figyelmet, melyek a megközelítésben, a módszerekben országosan is érvényes, országosan is összehasonlítható tanulságokat tartalmaznak. A helyi közgyűjteményi évkönyvek profilját nemcsak — bár a dolog természetéből következőleg persze elsősorban — a témáikat meghatározó helyi sajátosságok alakítják, hanem ezek egyfajta sajátos megközelítése is: módszerekben és kérdésfelvetésekben egyaránt. Reméljük, hogy nem sok idő múlva, mint minden jó kiadványsorozatnál, a Hajdú-Bihar megyei Levéltári Évkönyvek sorozatánál is kezd megfoghatóvá, jellemezhetővé válni egyfajta „egyéniség”, sajátos profil, mely a sorozatot mintegy egyéniesítve, a többi közgyűjteményi-levéltári évkönyvtől megkülönböztetni segít. 5. Áttekintve a fentiekben az évkönyv első öt kötetét, és eredményeiket, megállapíthatjuk, hogy a sorozat stabilizálódott, problémaérzékenysége megnőtt, szemhatára kitágult, hasábjain egyre több valóban jelentős téma kerül tárgyalásra, mindezeknek során sikerült maga köré színvonalas és állandósuló szerzői gárdát kialakítania; igen hasznos tájékoztató munkát végez forrásismertetéseivel és hozzájuk fűzött módszertani útmutatásokkal és a folyamatos hely- történeti bibliográfiával, és végül mindezzel nagy és jókor érkező segítséget nyújt a készülő debreceni várostörténeti monográfiának is. Összegezve: eddigi öt kötetében az évkönyv figyelemre méltó tényezőjévé vált a megye és a székhelyváros tudományos életének. 12* 179