A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Fórum - Vörös Károly: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyveinek I-V. kötete
is, hogy e fontos vállalkozás túljutott a legnehezebb ponton: sikerült rendszeressé és folyamatossá válnia. A sorozat első elismerésre méltó eredményeként máris ezt a tényt kell leszögeznünk. Öt kötet, mintegy 1200 oldal; rajtuk 41 tanulmány, 3 közlemény, 5 úgynevezett fórum-cikk és az 1971—1974. évek szakszerű helytörténeti bibliográfiája: a Hajdú-Bihar megyei Levéltár rendszeressé vált évkönyve ezekkel az eredményekkel sorolt be a közgyűjteményi, pontosabban ezeken belül a levéltári évkönyvek rendszeres publikációinak örvendetesen gyarapodó sorába: többek között a Somogy, a Tolna, a Baranya, a Fejér megyei levéltárak tekintélyes, már nagyobb múltú évkönyvei s az ugyanilyen jellegű egri Archívum, helyileg pedig nem utolsósorban a Hajdú-Bihar megyei múzeumi szervezet hasonló jellegű kiadványai, patinás évkönyvei mellé. Őszinte örömömre szolgált, hogy az évkönyv harmadik kötetét a budapesti rádióban is volt alkalmam bemutatni. A közgyűjteményi évkönyv sajátos műfaj, összetett profillal. Nemcsak feladatait, hanem lehetőségeit is alapvetően meghatározza — vagy legalábbis meg kellene, hogy határozza — az a körülmény, hogy legtermészetesebb munkatársai tudományszakuk legfontosabb forrásanyagának legközvetlenebb közelségében élnek: ők tárják fel azt régészként a föld mélyéből, levéltárosként az iratcsomók oly sokszor értéktelen selejtanyaggal kevert tartalmából, vagy könyvtárosként újságoldalak ezreiből. Ennek megfelelően ők rendelkeznek e források legszélesebbkörű ismeretével is —, ha ezek az ismeretek természetesen nem lehetnek is egyformán, egyenletesen mélyek. Profiljuk összetettségének megfelelően a közgyűjteményi évkönyvek feladatai is összetettek. Feladatuk ugyanis egyrészt közzétenni az intézmény dolgozóinak az általuk őrzött, kezelt és gyarapított anyagban végzett szakmai munka alapján készült tudományos publikációit, illetve e munkák egyes részleteit (hiszen nagyon is jól tudjuk, milyen jelentőségük lehet egy nagyobb monográfia kereteibe be nem illeszthető, de esetleg egy-egy rendkívül fontos jellemző adatot tartalmazó forgácsoknak is). De feladata a közgyűjteményi évkönyvnek az is, hogy — részben már e fent említett publikációk által is — a szélesebb tudományos környezet felé a kezdeményezést is ellássa: az anyag feltárásával, felhasználásában új módszerek alkalmazásával, illetve feldolgozásával — és végül potenciális kutatói körének folyamatos informálásával a kutatás lehetőségeiről. És nem utolsósorban éppen e tudományos megalapozás révén lehet az évkönyvek feladata az írásos vagy tárgyi forrásanyag közzétételével szilárd és szakszerű alapot teremteni a tájban folyó köz- művelődési munka számára is, annak e munkákkal mintegy aládolgozva. Sokoldalú, fontos feladat ez, sokféle igény egyeztetését követeli, miközben mindig szem előtt kell tartani annak az igényét, hogy mindennek szervesen be kell épülnie a nemzeti tudományosság nagy épületébe is, képesen válaszolni az ennek oldaláról feltett kérdésekre is. 3. A Hajdú-Bihar megyei Levéltári Évkönyv öt évfolyamát ilyen szempontból is áttekintve, legyen szabad mellőznöm az eredmények ismertetésénél bevezetésként mindig oly kézenfekvő statisztikát — mint ahogy legyen szabad mellőznöm a szerzők nevének említését is: akkor, ha a konkrét tanulmányokról beszélek, legyen elég csupán a témák említése. Áttekintésem ui. az évkönyveknek csupán jellegzetes vonásaira, eredményeire kívánja felhívni a figyelmet. Az Évkönyvek tanulmányainak pusztán korszakok szerinti csoportosításánál az egyes történeti korszakok súlyának, arányainak időbeli alakulása nagyon jellegzetes képet mutat. Az I. kötet még csaknem egészében a debreceni klasszikus, a XVI. századtól 1848-ig terjedő korszakot tárgyalja, azon belül is 176
