A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben

tak. Lényegében ugyanez mondható el a központi kezelő- és szolgaszemélyzetről is, amely egyébként kilenc főből állott. Ide tartozott az iktató, a kiadó, egy árvaszéki iktató — amelyet ez alkalomból szerveztek — és hat írnok. Megjegyzendő, hogy a Hajdúkerület csak négy írnokot alkalmazott. A kültisztviselői személyzethez számították a két járási szolgabírát és segédszolgabíráit, a két járási orvost és az öt rendezett tanácsú város polgármesterét. A legszigorúbb takarékossági intézkedések mellett is a tisztviselői személyzet száma tehát nőtt, s ezt tulajdonképpen természetesnek is kell tartanunk, amelyet a belügyminiszter is tudomásul vett. Ennek megfelelően emelkedtek az új megye költségei is, amelyek részben a személyzet létszámának a növekedéséből adódtak, részben pedig azért, mert az új székhelyre beköltöző tisztviselőknek az állam lakbért biztosított. Ez utóbbi tétel 7300 forinttal terhelte meg a költségvetést.38

A vármegyei központi tisztikar kapcsán kell szót ejtenünk a vármegye székházáról, a Debrecen városa által felajánlott Fehér Ló vendéglőről. Az alakuló közgyűlésen olvasták fel Debrecen város átiratát, amelyben a megye közönségének hivatalosan tudomására adta, hogy a vármegyeház céljára

— addig, amíg a székhely Debrecen lesz — a vendéglőt telkével együtt térítés- mentesen felajánlja. Ez az utóbbi kitétel szolgáltatott alkalmat arra, hogy a korábbi regionális érdekellentétek imét felszínre kerüljenek. A hajdúböszörményi Gaál Mihály ugyanis azt javasolta, hogy ilyen feltételek mellett azt el sem szabad fogadni. A javaslat felett nagy vita alakult ki, Gaál indítványát azonban huszonnyolc szavazattal huszonegy ellenében elvetették.39 A székház kérdése így ugyan eldőlt, hamarosan kiderült azonban, hogy az épület a megyei apparátusnak kicsi, s ráadásul a főispán ragaszkodott ahhoz, hogy a lakása is a megyeházán legyen. Hamarosan szóba került ezért az a gondolat, hogy az épületet bővítsék ki, s ennek érdekében vásárolják meg a szomszédságában eladásra felkínált házat telkével együtt.40 Ugyanebben az időpontban vetődött fel a volt Hajdúkerület közös vagyonának kérdése is, amely gyakorlatilag a Hajdúböszörményben levő orvosi lakot és főként a Hajdúkerület egykori székházát jelentette. A Debrecen-ellenes negyvennyolcasok ennek kapcsán azzal gyanúsították a megyei vezetést, hogy az ősök által nagy áldozatokkal megépített kerületi székesház elherdálására csak azért van szükség, hogy Debrecenben a főispánnak kényelmes lakhelyet biztosítsanak. A hajdúvárosok értekezlete

— Hajdúböszörmény is — ennek ellenére a Kerületház eladása mellett foglalt állást, de arra alkalmas vevő nem jelentkezett.41 A belügyminisztérium végül is engedélyezte a vármegyei székház bővítését, de ahhoz állami segítséget nem adott, csupán megyei pótadó kivetéséhez járult hozzá. A törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy a szomszédos ház és telek vásárlásába 10 000 forint erejéig beleegyezik. A vétel hamarosan meg is történt.42

Az új vármegye kialakulásának folyamatát az 1877. szeptember 30-án tartott törvényhatósági bizottsági választással, s különösen pedig az 1877. december 28-án tartott tisztújító közgyűléssel tekinthetjük befejezettnek. Ekkor léptek ugyanis ténylegesen életbe a megye választott önkormányzati szervei

38. Uo. szeptember 5. 1. old.

39 Vő.: Nyakas M.: i. m. 52. old.

40 HBmL. IV. B. 902/a. 1. 1876. szept. 25. 35/402. sz.

41 Uo. IV. B. 901/c. í. 70/1876. sz. és uo. 85/86/1876. sz. Debreczen 1877. okt. IX. évf. 198. sz. 1. old. és Debreczeni Ellenőr 1877. dec. 3. IV. évf. 234. sz. 3. old.

42 Debreczen 1877. nov. 29. IX. évf. 233. sz. 2. old. Ekkor határozták el, hogy a kerületház eladására bizottságot küldenek ki. Uo.

14