A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Közlemények - Gazdag István: A termelőszövetkezetek szervezése Debrecenben 1948-1956 között

gyan alakult, formálódott agrárfejlődésünk, agrárstruktúránk, hogyan ment végbe a szövetkezetek szervezése? A Magyar Dolgozók Pártja Központi Veze­tősége 1948. november 27-i ülésén a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyorsított ütemét határozta el: „Nekünk ezt a kérdést (a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését — G. I.) három-négy éven belül oda kell vinni, hogy a ma­gyar parasztság 90%-a rendes, szocialista, közös társas művelésben művelje a földet ”4 Ma már jól tudjuk, hogy ez a program megvalósíthatatlan volt, hi­szen nem akart kevesebbet, mint a magyar parasztság gyökeres átalakítását né­hány év alatt, arról nem is szólva, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság megterem­tésének alapvető feltételei hiányoztak. A helyi párt- és állami vezetők a politikai céloknak megfelelően minden eszközt megragadtak a fenti cél megvalósítása érdekében. A gyors ütemben szervezendő csoportok számára szükség volt a gazdagparasztság földjére, eszközeire, ahogy ezt a Politikai Bizottság leszögezte: „Pártunk 1948 elején célul tűzte ki a kulákság korlátozását és fokozatos kiszo­rítását, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nélkülözhetetlen elő­feltételét.”5 A termelőszövetkezeti mozgalom szervezése tehát a gazdagparasz­tokat korlátozó intézkedésekkel vette kezdetét. Elöljáróban szeretnénk rámu­tatni — elsősorban Orbán Sándor gondolatai alapján — arra, hogy a politikai vezetés a gazdagparasztság jelentőségét eltúlozta és ebből adódóan a korlázotó intézkedéseket a mezőgazdaság általános helyzetét figyelmen kívül hagyva hoz­ta meg. így került sor a beszolgáltatási rendszer progresszivitásának fokozására, a termelési szerződések átalakítására. A korlátozást a szövetkezetszervezéssel először az 1948. őszén megjelenő 8000/1948. Korm. sz. rendelet kötötte össze a földművesszövetkezetek termelési tevékenységének hangsúlyozásával. A 9000/1948. Korm. sz. rendelet a gazdagparaszti tulajdon a bérelt föld együttes területének felső határát 40 holdban határozta meg. A felszabadult földre me­zőgazdasági munkások, vagy kevés földű dolgozó parasztok tarthattak igényt, kérhettek előhaszonbérleti jogot földbérlő csoport keretében. E rendelkezés bizonyítja, a gazdagparasztság korlátozása szorosan összekapcsolódott a terme­lőszövetkezetek indításával. 1948 őszén Debrecenben a mezőgazdasági munkák végzésénél már különleges figyelmet fordítottak a gazdagparasztság tevékenysé­gére. A város földművesszövetkezeteiben a kulák befolyás növekedését tették szóvá a fogyasztási ágazatban. A novemberi városi értekezleten a szövetkezetek központjának küldötte átfogó programot fogalmazott meg a gazdagparasztság korlátozásának kérdésében: „A falun megindult egy fejlődés, ez végeredmény­ben kapitalista irányba mutat... a dolgozó parasztságot segíteni kell, hogy ne menjen tönkre”. A politikai munka alapvető célja tehát a dolgozó parasztság támogatása a kapitalista fejlődést megtestesítő kuláksággal szemben „Ez még nem jelenti a kulákok megsemmisítését. Csupán korlátozzuk...” A vezetés tudni vélte a kulákok várható reagálását „.. .tudjuk napról-napra jobban ki­éleződik a falusi osztályharc. Minél jobban sarokba szorítjuk a kulákot, annál elszántabban akar kitörni... később ellentámadásba fog átcsapni. .. nem sza­bad megvárni azt a fordulatot, amikor bennünket leütnek... a békés kulák mindig a legveszélyesebb... az a helyes eljárás, hogy ki kell élezni a kérdése­ket”. A debreceni szövetkezetek egyik vezetője mindezt így összegezte: „A ku­4 Pl.A. 1/1. f. 38. Idézi Zsilák András: A kommunista párt szövetségi politikája 1936—1962. Bp. 1966. 176. old. 5 Pl.A. 276. f. 60/77. 1950. március 27. A gazdagparasztság helyzetének alakulását átfogóan mutatja be és elemzi Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Bp. 1972. 73. oldaltól. 140

Next

/
Thumbnails
Contents