A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Közlemények - Moess Alfréd-M. Román Éva: Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez

„Az Isten Mindenhatóságával osztozni akaró emberek” alatt a hatóság értendő, amely mindent elkövetett, a baj elhárítása érdekében. Nem nagyon lehet csodálkozni azon, hogy a lelki vezetők ilyen megnyilvánulásai mellett a hívek is fegyelmezetlenül viselkedtek.

Debrecenben ugyan nincs nyoma annak, hogy felülről ilyen hangok hallatszottak volna — a szellemi vezetők és papok műveltségi színvonala ezt itt nem is teszi elképzelhetővé —, de a nép itt sem viselte magát fegyelmezetten: alig néhány nappal a járvány kitörése után, május 21-én már tumultus volt Kőrösy János esküdt fiának, a második hivatalos pestishalottnak, a temetésén és ez megismétlődött 10 nap múlva Bőd oki Dávid egyik gyermekének temetésén, amikor is a bezárt házak elől elkergették a strázsákat, megverték őket és a halottat a házból kivitték.31

Nem meglepő, ha ilyen körülmények között a járvány fokozatosan terjedt a városban. Debrecenben az 1739-et megelőző 9 évben általában 600—950 között mozgott az évente elhunytak száma, ami annyit jelent, hogy havi átlagban kb. 70 halottal lehet számolni. Júniusban a halottak száma ennek még csak kétszeresére ugrott, júliusban nem egészen az ötszörösére, de augusztusban az e havi halálozás — nem egészen 800 halottal — elérte egy 1739 előtti közepes esztendő egész évi halálozásának szintjét. A római katolikusok anyakönyve augusztus 12-én regisztrálta az első pestishalottat; november 25-ig összesen 49 római katolikus halt meg pestisben.32 Köztük volt a járvány tetőzése táján két piarista pap: október 12-én a 24 éves „Frater Melchior” és 19-én „Frater Marcellus”. Csak kuriózumként említhető, hogy utóbbi ugyanezen napon a református anyakönyv halottai között is szerepel és életkorát itt jegyezték fel:

30 éves volt.

A legnagyobb rendzavarás augusztus 30—31-én történt és már valóságos zendülés méreteit öltötte annyira, hogy katonaságot kellett a tömeg ellen bevetni; a katonák Vas György hentest agyonlőtték és ez alkalommal többen a résztvevők közül elmenekültek a városból.33 Közeledett a járvány tetőpontja: szeptemberben mintegy 2600-an, októberben közel 3600-an haltak meg a városban; a pestisben elhaltak száma október 18-án volt a legnagyobb: 148. Normális években két hónap alatt haltak meg annyian, mint most ezen a napon.

Novemberben tovább csökken a pestisben elhaltak száma, de még mindig 900 fölött van és ezzel jóval meghaladja az augusztusi halálozás szintjét. November 17-én esik először a napi halálozás 20 alá és egyben az első olyan nap, amelyen az egyik körzetben — ezúttal a Cegléd utcaiban — egyetlen pestishaláleset sem volt. Decemberben az összhalálozás már csupán mintegy kétszerese a szokásos december havinak.

A járvány előrehaladtával a halálozások súlypontja a városon belül áthelyeződik : említettük, hogy a pestis augusztus végéig a város keleti felében dúlt nagyobb mértékben; így pl. júliusban a Hatvan utcai körzet még csak kb. 5%, augusztusban pedig csupán 10% körüli aránnyal van képviselve és a Piac utcai körzetben is viszonylag kevés haláleset történt. Ezzel szemben október közepén, a járvány tetőpontján a pestishalálozások 25%-a, novemberben pedig 26%-a esik a Hatvan utcai körzetre. A járvány tehát később terjedt át a város nyugati részére és a vége fele ott tombolt erősebben, míg a Cegléd és Varga utcai körzetre novemberben a halálozásoknak már csak 10—10%-a esik.

31 MÓL Filmtár. 10068. sz. dob. (Lásd: 18. sz. jegyzet.)

32 MÓL Filmtár. A 3247. sz. dob. RK 749/1.

33 MÓL Filmtár. 10068. sz. dob. (Lásd: 18. sz. jegyzet.)

125