A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi gazdálkodás felszabadulás utáni kibontakozása

tehenet, lovat lehetett hajtani, amelyik után a jószágtulajdonosok 15 kg abrak- takarmányt mint apaállattartási költséget a város istállójánál Debrecenben befizettek. A napilapokban közzétett rendelet ellenére előfordult, hogy a nagy- álomzugi bérletből visszamaradt mintegy 1000 kát. h. legelőn, amely jó kaszálóterület is volt, a hajdúszoboszlói lakosok 100 db szarvasmarhát, 50 db lovat, 300—400 juhot, 150—200 db libát engedély nélkül legeltettek, külön fogadott pásztorgyerekekkel.16

1946 májusában a Földművelésügyi Minisztériumban szolgálatot teljesítő Tertyánszky Lajos alezredes a törzsménes állapotáról érdeklődött a mátai ménesmesternél. A gazdasági tanácsnok megállapítása szerint a városi törzsménesnek nagy része a háborús viszonyok következtében elpusztult, de a megmaradt néhány csikóval a ménes újból felállítható, amely nemzetgazdasági szempontból is hasznos, mivel eddig is Debrecen város törzsménese szolgáltatta az alföldi lóállomány alapanyagát. A fő cél ismételten az volt, hogy országos fedező ménekkel a régi híres Debrecen és környéki nonius fajta lóállomány alapját ismét meg lehessen teremteni. Ennek eredménye az lett, hogy 1949-re Debrecenben 41 db engedélyezett magánmén mellett 1241 db 3 éven felüli anyakanca és 748 db tenyésztésre szintén alkalmas csikó volt, amelyhez még kb. 20—25 nonius fajtájú fedezőmént igényeltek, a törzsménesből megmaradt 2 db méncsikó mellé.17

A Mátai Biztosi Hivatal 1946 májusában felmérte a használható építményeket, mely szerint ezek száma:18 gulyás-kunyhó és istálló 14 db, kondáskunyhó 5 db, sertéshodály 3 db, juhász-kunyhó 2 db, juhhodály 2 db, ménistálló 1 db, istálló 2 db, altiszti lakás ménistállóval 1 db, gazdasági lakás 1 db, kút 60 db, artézi kút 2 db. Ezek huszonegy járáson oszlanak meg, nagy része debreceni illetőségű gazdáké, Ohattelekházi lakosé 2, Tiszacsegei 2, Tisza- igari 2, Nyíradonyi 1 építmény. Az augusztus 15-én készült felmérés szerint a juhjáráson, Porosháton, Téglaháton, Malomháznál és a Csúnyaföldön hodály 6, kunyhó 14, kút 22 és lakóház 3 volt található.19

A Városgazdái Hivatal a nagyiványi és hajdúszoboszlói Juhtartó Közös Nyájgazdaság kérelmére, tekintettel a nagy takarmányhiányra engedélyezte Hortobágyon a juhok téli legeltetését, de kikötötte, hogy a legelőt 1946. november 6-tól, 1947. február 15-ig foglalhatják el, azonban az Ökörföldre, a Keserűerdő körüli kaszálókra és az Állattenyésztési Alap által birtokolt téli birkajárásra, valamint a mátai kaszálókra juhot hajtani nem szabad. 1947. január 9-én Nehéz János nagyiváni lakos 195 db juhot legeltetett s 292,50 Ft-ot fizetett a darabonként megszabott 1,50 Ft legelőbér fejében. Nagy János rét- közberencsi lakos március 31-ig telelt 452 db juhával Hortobágyon. A Városgazdái Hivatal bár a legelő jó karban tartása érdekében nem tartotta célszerűnek, a takarmányhiány kényszere miatt a szarvasmarha téli legeltetését is engedélyezte.20

Miután a város saját törzsállományát is igyekezett visszaszerezni, az 1946 szeptemberében megállapítható volt, hogy a magyar fajtájú juhokat tartó gazdák a rackákat kicserélték • és helyettük erdélyi curkán birkát adtak be. Ennek megakadályozására a város juhait a Tiszántúli Állattenyésztő Egyesüle16 Uo. 287/1946. mb. Debr. sz. kir. város Gazdasági és erdészeti Ügyosztálya 403—22/1946. g. ü. sz.

17 Uo. 294/1946. mb. Debrecen Városi Tanács 3367/1946. II. sz.

18 Uo. 1946. máj. 29.

19 Uo. 1946. aug. 15.

20 Uo. 694/1946. okt. 3., Debrecen Város Tanácsa 31 302/1946. II. sz.

104