A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Béres András: A hortobágyi gazdálkodás felszabadulás utáni kibontakozása
Legeltetés A jószágállomány erőteljes csökkenése, s a hortobágyi legelőn az állattartással kapcsolatos felülépítményekben, pásztorszállásokon keletkezett károk és valószínűleg a háborút követő hiányos közbiztonság miatt a legeltetés több mint egy éven át szünetelt. Több jószágtartó gazda és a Parasztszövetség kérésére Debrecen város Tanácsa 1946 áprilisában hozott határozatával ismét lehetővé tette a hortobágyi legeltetést. Indoklása jól festi a háború utáni helyzetet:14 „Az 1944 őszén beállott hadi helyzet és az azt követő rendkívüli viszonyok nem voltak alkalmasak, hogy az 1945. évben a Hortobágyon a legeltetés gyakoroltassék. A méginkább javuló gazdasági helyzet az 1946. évben lehetővé teszi azt, hogy folyó évben a Hortobágyon legalább részleges legeltetés történjék. Ennek megfelelően hozzájárul a Városi Tanács ahhoz, hogy a szarvas- marhák, lovak, sertések és juhok folyó évi április hó 24-től kezdve a hortobágyi legelőre kihajtassanak”. A Mátán működő Jóvátételi Átvevő Bizottság a Hortobágy folyótól nyugatra eső területet foglalta el, azért a tanácsi intézkedés a folyótól keletre eső területet jelölte ki a gazdák részére. A szarvasmarhák, lovak legelőjét az Ökörföldön, kevés jelentkező esetén Mátán a törzsménes- járáson biztosítják. Juhlegelőül a Görbehát felsőjárását és a téglaháti juhföldet jelölték ki, de előbb a legelőket felmérették, s a károkat megállapították, amelyről Nagyfejeő József és György mezőrendőrök jelentéséből értesülünk:15 A feltüntetett felszerelési tárgyakat ismeretlen tettesek elhurcolták. Az épületek rendbehozása is akadályozta a legeltetés megindítását. Egyidejűleg szabályozták a legelő és pásztorbéreket, legelő és a legeltetés rendjét. A legelőbér számos jószágonként 100 kg búza, vagy 100 kg zab, vagy 100 kg rozs, vagy 120 kg árpa, ami 130 kg szemestengerire, vagy 60 kg borsóra átváltható. Egy számos jószágnak egy db egy éven felüli ló, vagy szarvasmarha, vagy csikó, 5 db sertés vagy 5 db juh felelt meg. A legelőbér 50%-át a hajtócédula kiállításakor, 50%-át október 31-ig kellett befizetni. A terményben megszabott legelőbér az egyre gyorsabban előrehaladó infláció mértékét is jelezte. Hajtócédulát csak azok kaphattak, akik az 1945-öt megelőző évekről sem legeltetési, sem a felülépítmények után fizetendő jogelismerési díjakkal, vagy más tartozással hátralékban nem voltak. A ménesek, gulyák fogadott számadói 2—2, a kondásszámadók 1—1 szolgálati lovat díjtalanul legeltethettek, egyébként saját jószágaik után kötelesek voltak hajtócédulát váltani. Meghatározta az új rendelkezés azt is, hogy a sertések október 31-ig, lovak, szarvasmarhák november 30-ig maradhattak kint a hortobágyi legelőn. A számbavételt egészségügyi vizsgálat előzte meg, beteg állatot nem hajthattak a külső legelőre. Az állatorvosnak előírt kötelessége volt a gulyát, ménest, juh és sertésnyájakat a legeltetési idényben többször megszemlélni, az állatokat lépfene, sercegő üszők, sertésvész, orbánc és más fertőző betegségek ellen beoltani. A bögölylárvákkal fertőzött jószágot vagy a tulajdonossal visszahajtatták, vagy a bitangkertbe terelték. A földművelésügyi miniszter 62 000/1942. sz. érvényes rendelete szigorúan előírta a bögölylárvák irtását. Szabályozás szerint a hortobágyi anyagulyába és ménesbe csak olyan 14 HBmL. XXI. 517/1. 246/1946. sz. Busi András és társai debreceni lakosok. Paraszt Szövetség tagjai hortobágyi juh legelő kijelölése iránti kérelme, és az intézkedés megtétele. XXIII. 759/b. 1. Debrecen Városi Tanács 10 790/1946. II. sz. 15 Uo. XXI. 517/1. 566/1946. mb. ápr. 21. 102
