A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai
következőleg jelentőségére ma, a ma is meglevő rendkívül széles medréből, illetőleg völgyéből következtethetünk leginkább.12 A „meder”, illetve a völgy, kiérve az Alföldre, különösen elszélesedett, elannyira, hogy a Berettyó voltaképpen elveszett, szétfolyt a Sárréten.13 Geográfusaink a Sárrét kialakulását egyenesen annak tudták be, hogy a Berettyó (és számtalan ága, amelyek ugyancsak számtalan ággal, érrel, kisebb-nagyobb folyóvízzel összeköttetésben álltak a Körösökkel) elöntötte ezt a különben is alacsony fekvésű, lapályos területet. Nagy, állandó vízfelületeket is alkotott, de jellemzőbb volt rá a nádas, kákás, zsombékos; a vizes rét. Ez a régi vizes világ — a régi Sárrét világa — vált ismertté Szűcs Sándor írásaiban, különböző, nem egyszer irodalmi igényekkel megírt feldolgozásaiban.14 Mi azonban nem a Sárréttel, hanem a Berettyó- völgy települési-, közlekedési- és árucsereviszonyaival kívánunk foglalkozni. A Berettyó a Szilágyságban, a Réz hegység északi oldalán, a Ponor nevű csúcs alatt ered, illetve egyesül több kisebb patakból.15 Kanyargó völgyben először északnyugatra folyik, majd Nagyfalunál nyugatra fordul. Ez az irány lesz aztán a továbbiakban meghatározó a számára, a számtalan kanyar, a rövid távolságon belüli gyakori irányváltoztatások ellenére is. Ez a nyugatra való tartás, a völgy végeredményében kelet—nyugati iránya az egyik döntő tényező a Berettyó-völgy közlekedését, árucseréjét illetően. Különben a Berettyó Nagyfalutól mindinkább szélesedő völgyben Szépiáknál ér Bihar megye területére. Mindjárt Szépiáknál irányt változtat és északnak tart egy hatalmas kanyarral. Margittánál változtatja meg ismét folyási irányát; határozottan délnyugati folyást vesz fel. Szalárdnál éri el az Alföldet, de a völgye itt már olyan széles, hogy nem is tűnik völgynek. Szalárdtól nyugati lesz a folyása és Újfaluig, illetve Szentmártonig így folyik, sőt még tovább is egy kicsit. Bakonszegig lehetett követni a folyását, itt veszett el a Sárrétben. A Sárrét nemcsak a Berettyót „vette fel”, hanem többek között a Hortobágyot is. A Sárrét „felesleges” vize aztán rendkívül lassú folyással, Mezőtúr alatt folyt bele a Hármas-Körösbe. Mindezt jó, ha néhány adattal is alátámasztjuk. A Berettyó egész hossza 364 km, de eredete és a torkolata közti távolság csak 144 km. Egész esése az eredetétől kezdve a torkolatáig 553 m, de ez közelről sem oszlik meg egyenletesen. Szalárdtól kezdve, tehát az Alföldre kiérve, 230 km-en, csak 34 m. Vízgyűjtő területe elég nagy, 5180 km2.16 Szabályozása leglényegesebb része az volt, hogy a múlt század ötvenes éveiben Bakonszegtől Szeghalomig, tehát mintegy 20 km hosszan ásott medret készítettek neki, ami a Berettyó vizét még mielőtt szétfolyhatott volna a Sárréten, a Sebes-Körösbe vezette. A másik nagyjelentőségű szabályozási művelet pedig az volt, hogy Szalárd és Kismarja között körülbelül 15 km hosszú csatornát ástak a részére. Ez a csatorna is lehetetlenné tette a kanyargást, a szétterülést, megrövidítette a Berettyó hosszát, útját. A folyó hossza a szabályozás által 178 km-re rövidült. A Berettyónak több mellékvize is van, amelyek települési, illetőleg a Berettyó-völgy közlekedését, árucseréjét tekintve sem hagyhatók figyelmen kívül. Közülük csak a 12 Vö.: OsváthPál: A Bihar vármegyei Sárréti Járás leírása. Nagyvárad, 1874. 13 Papp Antal: A Nagy- és Kissárrét vidékének régi vízrajza. Acta Universitatis Debreceniensis III./2.1956. Db. 1957. 14 Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa. Bp. év. n. 15 Kéry Menyhért: Bihar-vármegye vízrajza. Bihar-vármegye. (Szerk.: Nadányi Zoltán) Bp. 1938. 45. old. 16 Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete. Bp. 1935.; Kreybing Lajos—Berényi Dénes—Hank Olivér: A Berettyó és Körösök tája. Bp. 1950.; Ványi Ferenc: A Hármas-Körös vízvidékére vonatkozó oklevéltári adatok az Árpád-házi királyok idejében. Kolozsvár, 1909. 7
