A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Perjés Géza: Bihar megye 1728. évi adóösszeírásának gép feldolgozása

Egyébként úgy tűnik, hogy a bejegyzések a valóságot tükrözik. 326 helység domborzatát jellemezték, s ezek közül 113-nak a határát minősítették „síknak, 48-ét „dombos”-nak és 165-ét „hegyes-völgyesnek”. Ha összevetjük ezeket a bejegyzéseket a szintmagasságra és a lejtőszögre vonatkozó adatokkal, akkor azt látjuk, hogy az egyezés feltűnően jó. Ha a mért szintmagasság és a becsült lejtőszög nagy, akkor a „hegyes-völgyes” minősítés aránya magas, viszont kis szintmagasságnál és lejtőszögnél a „sík” minősítés dominál.

Mindebből három fontos következtetés vonható le:

1. Egyik oldalról a szintmagasság és a lejtőszög, másik oldalról az 1728-as összeírás adatai között a megfelelés igen jó.

2. Ha viszont így van, akkor ez azt jelenti, hogy 1728-ban az összeírok elég lelkiismeretesen dolgoztak, ugyanakkor pedig az is elmondható, hogy a lejtőszögre vonatkozó becslések útján kapott eredmények elég jól jellemzik a domborzati viszonyokat.

3. Miután a kép, ami a mezőgazdasági termelést oly nagy mértékben befolyásoló domborzati viszonyok alapján kibontakozott előttünk, meglepő egyezést mutat az 1883-as kataszteri felvétel alapján kapott képpel, újfent megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy annak adatai a valóságot tükrözik, ha pedig így van, akkor tekintettel arra, hogy az agrártermelést befolyásoló környezet az 1728 óta eltelt másfél évszázadban nem változhatott meg alapvetően, az 1728-ban volt állapotok rekonstrukciójánál a kataszteri felvétel rendkívül értékes segítséget nyújthat.

De a domborzathoz hasonlóan a termékenységre és a művelhptőségre vonatkozó 1728-as adatok is igen jól beleillenek az eddig kialakult képbe. Láthatjuk, hogy azoknál a művelési formáknál, illetve települési kategóriáknál, melyek adottságait a kataszteri felvétel tanulmányozása alapján rossznak találtuk, a „rossz”, illetve a „nehéz” minősítés aránya lényegesen magasabb.

A termelt gabonafélék

A 13. táblán tüntettük fel a termelt gabonafélék eloszlását. A 425 összeírt helységből 259-nél lehetett megállapítani, hogy milyen gabonafélét termesztettek. A táblázat első rovatai arról tájékoztatnak, hogy az egyes gabonaféléket hány helységben termesztették. A táblázat következő része blokkokra oszlik attól függően, hogy valamely helységben egy-, két-, három- vagy négyfajta gabonát termesztettek. Ez utóbbi négy blokk összege természetesen az adatközlő helységek számával egyenlő.

Az adatok százalékos eloszlását a 14. táblázat tartalmazza. Együtt nézve a két táblát láthatjuk: a 131 egynyomásos művelést folytató helységből 105-nél 80,2% van adat. Ezek közül 102 termesztett búzát, (97,1%) 2 rozsot (1,9%), 4 árpát (3,8%), 88 zabot (83,8%), 1 kétszerest (0,9%).

Most nézzük meg, hogy hány és milyen fajta gabonát termesztettek együtt Csupán egyfajta gabonafélét mindössze 16 helységben (15,3%) termeltek. Kétfajta gabonát 89 helységben vetettek, melyek közül búzát és árpát egy (0,9%), búzát és zabot 85 (81,0%), rozsot és zabot egy (0,9%), árpát és zabot egy helység (0,9%) termelt. Az egynyomásos művelést folytató helységek között nincs olyan, mely háromféle gabonát termelne, négy fajtát — ti. búzát, rozsot, árpát és zabot — egy termel (0,9%).

75