A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Perjés Géza: Bihar megye 1728. évi adóösszeírásának gép feldolgozása
A táblázat összhangban van az eddig tapasztaltakkal, azzal ugyanis, hogy a művelési formák közül a két- és háromnyomásos, a településkategóriákon belül pedig a nagyobb helységek voltak jobb helyzetben. Vannak azonban szembeötlő kivételek is. így pl. az egynyomásos csoportnál azonnal feltűnik a D kategória kivételesen jó helyzete: szántó után egy főre 12,7 К esik, amikor az egész megye átlaga — Nagyvárad nélkül — 5,7 K. De feltűnően magas a rétből és a legelőből származó tisztajövedelem nagysága is: az átlagos 1,03, ill. 0,73 K-val szemben 2,42, ill. 2,17 К.. Ilyen formán nem csodálható, hogy az idetartozó helységek lakóira eső fejenkénti összes tisztajövedelem rendkívül magas: 17,5 k, amikor a megyei átlag 8,8 K. Ugyanígy kiugróan magasak a kétnyomásos helységek csoportjában az E kategória adatai. Igen érdekes a 4 Ny kódú helységeknél a C településkategória helyzete. Ide egyébként egyedül Koly község tartozik. Nos, a község lakosságára fejenként 6,83 К szőlő utáni tisztajövedelem esik, holott a megyei átlag 0,38 K. Afalu határa a szőlőművelésre igen alkalmas: 1 kh. szőlő tisztajövedelme 12,1 К—a megyei átlag 8,2 к—,ennek megfelelően a szőlő aránya az összes területben egyedülállóan nagy: 6,6% és egy lakosra 0,57 kh (906 négyzetöl) szőlő esik. A településkategóriák szerinti csoportosításból első pillantásra kivehető, hogy az A kategória helyzete a legrosszabb. Egyébként azonban fokozatosság alig tapasztalható: a C kategória jobb helyzetben van a D-nél, az E pedig az F-nél. Érdekes a C kategóriában a rét és a legelő utáni 1,4, ill. 1,02 К jövedelem, ami az összes egy főre jutó jövedelemnek — 11,8 К — mintegy 21%-a. Az eddigiekből már kiderült, hogy az egyes csoportok agrártermelési adottságai mindenekelőtt a szántó, az erdő és szőlő mennyiségi és minőségi jellemzői határozták meg. Épp ezért külön diagramon ábrázoljuk a három művelési ágnál és az összes művelt területnél az egy főre eső terület és tisztajövedelem nagyságát. Miután a szőlőterület viszonylag kicsi, ábrázolásánál más léptéket alkalmaztunk (4. diagram). A településkategóriákat nézve egyértelműen kiderül, hogy a nagyobb helységek adottságai jobbak. Például az A csoportnál egy főre jóval kevesebb szántó és szőlő esik, de ezek tisztajövedelme is viszonylag jóval alacsonyabb az átlagnál. Az erdőből viszont majdnem az átlag kétszerese esik egy főre, viszont a tisztajövedelem csak 14%-kal haladja meg az átlagot. így azután nem csodálható, hogy bár az összes területből 22%-kal több terület esik egy főre, mégis a tisztajövedelem csupán fele az átlagnak. Még а В csoport egy főre eső összes tisztajövedelme is alacsonyabb az átlagnál 2%-kal, s a fordulat a C csoportnál következik be, ahol az átlagosnál 12%-kal kisebb terület 34%-kal nagyobb jövedelmet ad. Már volt arról szó, hogy az erdőből eredő tisztajövedelem milyen kis hányadát tette ki az összes tisztajövedelemnek, és arról is, hogy a nagy erdőségekkel rendelkező helységek erdői sokszor kevesebb tisztajövedelmet hoznak. Erre kitűnő példa a C és a D, ahol az átlagnak csupán egy harmadát kitevő egy főre jutó terület az átlagnál nagyjából egyharmaddal nagyobb: tisztajövedelmet hoz. Nézzük meg végül az egy főre eső tisztajövedelem összefüggését más tényezőkkel. A 4. sz. korrelációs mátrix első sorából kivehető, hogy a szántóból, ilí. az összes területből eredő tisztajövedelem és a szintmagasság között —0,68, ill. —0,66 erősségű korreláció áll fenn.16 16 A két regressziós egyenletben a b6 —0,0261, b, x= —0,0352, ami azt jelenti, hogy a szintmagasság 50 m-es emelkedését a szántó utáni Tj/fó 1,31 és az összes terület utáni Tj/fő 1,76 koronás csökkenése kíséri. 71
