A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Perjés Géza: Bihar megye 1728. évi adóösszeírásának gép feldolgozása
ha az erdővel borított terület domborzati és talajviszonyai olyanok voltak, hogy szántóművelés alá vonni őket nem volt érdemes. A mátrix 2. sora a szintkülönbség és a többi tényező összefüggését mutatja. Az r4>2= —0,50 és az r5i2= 0,45, tehát a szintkülönbség, valamint a szántó és az erdő arányának összefüggését kifejező korreláció különös figyelmet érdemel, mivel megerősíti azt a közismert — és az előzőekben már említett — tényt, hogy a szántóművelés szempontjából rendkívül nagy jelentősége van a lejtőviszonyoknak, ilyen formán természetesnek tűnik, hogy a határ meredekségének növekedésével párhuzamosan a szántóterület aránya csökken. Mindezek után természetes, hogyanépesség száma a szántóterületarányával pozitív, az erdőével pedig negatív összefüggésben van. (r4 3=0,14, r5 3= —0,19). Jelentős különbségek mutatkoznak az egyes művelési formákhoz tartozó helységek határának domborzati viszonyai között is. Amint látjuk az egynyo- másos helységek és a nyomás nélküliek fekszenek a legmagasabban (232—239 m), ezután következnek a szántó nélküliek (201 m), majdakétnyomásúak(174m), végül pedig a háromnyomásosak (128 m). Ezek az átlagok azonban úgy adódnak, hogy az egynyomásos művelést folytató és a nyomás nélküli helységeknél a legkisebbek, tehát az A csoportba tartozók — melyek, mint láttuk az összes helység 85, ill. 79%-át tették ki — átlagos magassága 256, ill. 276 m, míg a háromnyomásos helységeknél a legmagasabban fekvők — D csoport — átlagos magassága is csak 152 m. A lejtőviszonyokat nézve, láthatjuk, hogy az egynyomásos és szántóval nem rendelkező helységek határának meredeksége 3,4%, illetve 3,1% a nyomás nélküli helységeknél 2,9%, a két-, illetve háromnyomásúaknál pedig 2, illetve 1,5%5. A természetföldrajzi adottságok megközelítése az 1883. évi kataszteri összeírás alapján Már idézett cikkünkben kimutattuk, hogy érdekes összefüggés mutatkozik az 1728. évi adóösszeírásnak a mezőgazdasági művelésre vonatkozó adatai és az 1883. évi adókataszter adatai között. Vizsgálatainkat most ilyen szempontból folytatjuk, természetesen sokkal elmélyültebben.6 A 3. és 4. táblázaton, valamint az 1. diagramon láthatjuk Bihar megye területének művelési ágak szerinti megoszlását az 1883. évi kataszteri összeírás adatai alapján. Láthatjuk, az adatok itt is az 1728. évi adóösszeírásban megjelölt művelési formák, valamint a települések nagysága szerint csoportosítottuk, hiszen célunk éppen az, hogy felülvizsgáljuk: miként tükrözik az összeírás adatai azt a természetföldrajzi környezetet, mely a 19. század végén nem lehetett alapvetően más, mint a 18. század elején?7 5 A 4 Ny csoportnál Berettyóújfalu adatai annyira eltérneka többi helységétől, hogy indokoltnak tűnt az átlag kiszámításánál kivenni a csoportból. így növekedett meg a lejtő meredeksége 3,1%-ról 3,4%-ra. 6 Mint ismeretes, az 1883. évi adókataszter adatainak megbízhatóságával szemben súlyos kételyek merültek fel. Egy korábbi cikkünkben kimutattuk, hogy ezek a kételyek nem megalapozottak, és az összeírás adatai lényegében véve a valóságot tükrözik. Perjés Géza: Az 1728. évi adóösszeírás adatainak feldolgozása. Statisztikai Szemle, 1974/11—12. 7 A már említett okok miatt a 4 Ny kódú helységeknél Berettyóújfalu kihagyásával is elvégeztük a számításokat. A kihagyás után a szántó aránya 25,4%-ról 16,2%-ra csökken, az erdő aránya viszont 50,7%-ról 60,6%-ra emelkedik. 52
