A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848

ben két alkalommal vágott sűrű rendet: 1708-ban és 1739—42-ben; a kolera pedig 1831-ben jelentkezett. A pestis veszedelme ugyancsak növelte a város hiteleit. A rendelkezésünkre álló töredékes adatokból az derül ki, hogy a városbeliek nem is a félelmetes járvány után néztek pénz után, hanem már fenyegető közeledtének a hírére. 1739 áprilisában az előrelátó tanács attól félve, hogy a pestis városukat is meglátogatja, a kapuk várható bezárása idején szükségesnek vélt kenyérgabona vásárlására hentes Nagy János árváitól 480 és Roffról Borbély Mihálytól 3 ezer forintot hitelezett.67

A járványos betegségekhez hasonló rettegésben tartották a város népét a tűzvészek is.68 Ezek sokszor végig söpörtek a városon. Ilyenkor egész városrészek újjáépítésre szorultak. A pusztítás természetesen nem kímélte a város középületeit sem s helyreállításukhoz szintén hitelt vett igénybe. Egy-egy tűzvész után évekig tartott az újjáépítés és ezzel párhuzamosan szükséges hitelek is évek hosszú során növelték az adósságot. Az 1727. évi „tűzvész miatt lett városunk közönséges romlása után” a katasztrófát közvetlenül követően a Baranyi Miklóstól szerzett 1700 Ft-ot Borbély Mihálytól 1729-ben is kiegészítette 2525 Ft- al.69 Az 1802. évi tűzvész elmúltával hasonlóan „a szerencsétlen tűz után való építésekre” gróf Teleky Sámueltől még 1806-ban is 12 ezer Ft-ot kért hitelbe.70

6. Új építkezések. Debrecen város maradandó értékű építkezésekbe csak a reformkorban kezdett. Tudjuk, hogy ez azonban akkor is szűkre szabott keretek közé szorult s az urbanizációnak a legalapvetőbb elemeit hívta életre: 1817-ben kezdte el a csatornázást, 1824-ben a fürdő alapkövét tette le, 1833-ban a kilenclyukú hortobágyi hidat adta át a forgalomnak, a tanács pedig 1842-ben költözött be az új városháza épületébe.71 A város akkori háztartásához képest ezeknek komoly pénzügyi kihatásai voltak, hiszen tudjuk, hogy a csatorna építése 1844-ig 116 307 forintot vitt el, de még ehhez akkor újabb 43 227 forintot irányoztak elő72; Povolny Ferenc építőmester 15 380 forintért vállalta el a fürdő építését73; a városháza tető alá hozására pedig 65 413 forintot fordítottak.74 Ma már nehezen tudnánk megállapítani, hogy összességében a fenti építési költségeket mennyi hitel egészítette ki. Valószínűleg maguk a kortárs városatyák sem igen tudták pontosan, hiszen a hiteleket a házipénztárban a saját gazdálkodásból befolyt jövedelmekkel együtt kezelték. Csak a fürdőre fordított hitelről rendelkezett úgy a tanács, hogy építésére „különösen vétetődjön fel a Capitá- lis és különösen administráltasson.”75 Egyedül a városháza építésének hitelösz- szegére van konkrét támpontunk: a szükséges 65 413 Ft-ból 42 609 Ft (65%) különböző hitelforrásból származott.76 Ez más részadatokkal együtt igazolja a Debrecen közgazdasági viszonyait jól ismerő Balásházy János megállapítását: „Tetemesen neveié a házipénztár adósságait a város utzáin vont canálisok épí- se, és számos városi épületnek felállítása, mellyek közzül nagyszerű voltuk miatt,

67 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No. 309., 310.

68 Sápi Lajos: Debrecen település- és építéstörténete. Db. 1972. 27. old.

69 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No. 227, 244.

70 HBmL. IV. A. 1013/p/3. No. 539.

71 Komoróczy György: i. m. 31—33., 44—48.; IV. A. 1011/a. 91. 325—26. old., 1011/a/95. 213—215., 221—222. old.

72 Komoróczy György: i. m. 47. old.

73 HBmL. IV. A. 1011/a/95. 213—215., 221—222. old.

74 Zoltai Lajos: A debreceni városháza négyszázéves története 1531—1931.Klny.a Debreceni Képes Kalendáriom 1932. évf-ből. 14. old.

75 Lásd 73. sz. jegyzetet.

76 Zoltai L.: i. m. Városháza, 16. old.

187