A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Közlemények - Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848
ben a katonatisztek — és tegyük hozzá: külföldi eredetű katonatisztek — által nyújtott hitelek a meghatározó értékűek. 1693-ban a 28 666 Ft hitel az utolsó fillérig magas beosztású katonatisztektől származott.36 A következő század első évtizedében az egri káptalan hitelezett legtöbbet: 1709—10-ben 10 ezer Ft került át az ottani kasszából Debrecen házipénztárába.37 A XVIII. század második negyedétől a század végéig a nagybirtokosok kerültek élre a hitelezésben. Nézzünk ennek igazolására néhány jellemző adatot:38 Év Név Hitelezett összeg ezer Ft-ban 1741 Kenessy István és neje 41 1745—47 gróf Pálffy János 27 1748—58 Borbély Mihály és neje 30 1760 Andrássy Zsigmond 14 1760—1782 gróf Buttler Gábor 81 1762 gróf Balassa Pál 22 1765 báró Cothmann,Antal 23 1778 gróf Keglevich Ádám 12 1778 Anfrássy István 14 1780 Berzeviczy Ferenc 24 A XIX. század második évtizedétől viszont a két váradi káptalan jutott a debreceniek hitelezésének élvonalába. Jellemző, hogy csupán 1816—17-ben — és erre már utaltunk is — 82 ezer Ft hitelösszeget nyújtottak a városnak.39 A polgári rendbe és egyéb kategóriákba sorolható hitelezők már kisebb összegekkel jelentkeztek. Persze az is igaz, hogy az ilyen nevek sűrűbben fordultak elő a hitelezők névsorában, különösen a XIX. században. Természetesen kivételek itt is akadtak. A debreceniek közül 1782-ben Baranyi Miklós esküdt 11 999, 1819-ben Simonffy Sámuel főbíró 5 600, 1823-ban Német Sándor kalmár 15 200, és 1838—44 között Grám Szilveszter polgár 17 000 Ft-ja,40 valamint vidékről 1823-ban Brosz János nagykárolyi patikus 25 000 és 1826—28- ban Búzát Márton szigeti kereskedő 10 000 Ft-os hitele ilyen kivételesen magas összegeknek számítottak.41 Az eddigiekből tehát az derül ki, hogy — bár abszolút számokban ezt nem lehet kimutatni — Debrecen a hitelügyleteihez mindenekelőtt a világi nagybirtokosok pénzét vette igénybe. A XVIII. század második-harmadik negyedében 4 évtized folyamán csupán a fentebb felsorolt nagybirtokosoktól 288 ezer Ft-ot hitelezett. Pedig ez az összeg ezen időhatárokon belül is csak a kiugró nagyságú tételekből eredt. Nem is szólva arról, hogy — ha nem is ilyen mértékben — nagybirtokosok felesleges tőkéiket már korábban és, az ezt követő időszakban is szívesen bocsátották Debrecen rendelkezésére. így 1811-ben gróf Teleky 36 Lásd 3. sz. jegyzetet 37 Lásd 4. sz. jegyzetet 38 HBmL. IV. A. 1013/p/2. No. 283., 309., 31L, 312., 315—321., 325., 339., 348., 349., 381., 395., 403., 411., 413., 420., 421., 425., 429., 447. 39 Lásd a 35. sz. jegyzetet. 40 Uo. No. 466., 598., 641., 648., 841., 979. 41 Uo. No. 655., 733., 747., 754., 767. 181
