A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Bihar megyei iparos és kereskedő réteg társadalmi struktúrájának kérdéséhez

A Kamara elnöksége megállapította, hogy szélesebb keretek között kell megszervezni a hitelakciót. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette.10

A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara 1927. március 31-én ismét foglalkozott a kisipari hitellel. Megállapította, hogy a kézműiparosság helyzetének a nehézségeit erősen fokozta, hogy a kisipari hitel kérdését még nem rendezték. Az 1924-ben megállapított hitelkeret nagyon kicsi. Emellett a kiskereskedők hitelügyében még ennyi sem történt.11

A Kamara 1928. december 13-i jegyzőkönyvéből értesültünk arról, hogy a kiskereskedelem hitelügyére a Kereskedelemügyi Miniszter egymillió pengőt engedélyezett. Egy-egy kiskereskedő részére legfeljebb háromezer pengő hitelt lehetett nyújtani.

A Kamara kevesellte a hitelösszeget, mivel a vidéki kereskedőknek legfeljebb a fele összeg juthatott, ez pedig nem elégíthette ki a súlyos helyzetben levő vidéki kiskereskedelem hiteligényeit. A Kamara területére csak 85 ezer P jutott.12

A kisipari hitellel ismételten is foglalkoztak a Kamarai közgyűlésen. A kisipar súlyos helyzetének nagy mértékben az általános tőkeszegénység az oka. Nem tudott termelni, nem tudott vállalkozni, mert nem juthatott hozzá megfelelő tőkéhez. Ha nagy nehezen kapott is hitelt, ezt magas kamatra kapta és ez a termelést annyira megdrágította, hogy emiatt a kisiparos árucikke a piacon versenyképtelenné vált. A kisiparosoknak a hitel kérdése sürgős és elsőrendűen fontos. A Kamara már a június 12-i közgyűlésén kérte a hitelkeret kibővítését. Kérték a hitel feltételeinek az enyhítését, a kamat csökkentését, a hitelek hosszabb lejáratát. A Kamara azt is felvetette, hogy az ingatlanvagyon- nal nem rendelkező kisiparosok is hozzájuthassanak a hitelhez. Ugyanis a bankok csak vagyonos iparosoknak adtak hitelt, pedig éppen a vagyontalan kisiparosok voltak a legválságosabb helyzetben. A kerületi ipartestületi értekezlet 1928. október 27-én rámutatott, hogy a kézműiparosság igen súlyos válsággal küzdött. Erőteljes kisipari hitelakciótól vártak segítséget.13 14

Bihar vármegye ipari és kereskedelmi helyzetét elemezte a Kamara 1929. május 8-án. Mindkét gazdasági ágazatban a forgalom igen jelentősen csökkent, bizonyos szakmáknál csaknem teljesen elmaradt a tavaszi szezon-eladás. Bihar vármegye túlnyomóan mezőgazdasági jellegű és az ipar és a kereskedelem helyzetére a mezőgazdaság vásárlóképessége döntő jelentőségű. A mezőgazdasági fagykárok miatt sokan mellőzték a tavaszi beszerzéseket. A szezonszakmák, mint a cipő, ruha, divatkereskedések és iparok, nagy bevételi hiányt szenvedtek. A fizetésképtelenségek száma nőtt. Az építőiparban kevés az építkezés és az is későn indult meg. Emiatt sok a munkanélküli. Az építőipar pangása miatt a vele kapcsolatos kb. 30 iparágnak is rosszul ment a forgalma. A gabonakereskedelem is nehéz helyzetben volt. Az ipari és kereskedelmi vállalatok helyzetében különösebb változásról a kamarai elnökség nem tudott. Jelentősebb új vállalati alapítás nem fordult elő, sem említésre méltó egyesülések, érdekközösségi kapcsolatok nem alakultak ki.11 A gazdasági válság első jelei áresésekben mutatkoztak 1929 őszén. Egy ideig azonban a termelés még növekedett

10 Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlési jegyzőkönyvei. 1925. jan. 29. 74—-77. old. (ezután DKI jkv.).

11 DKI jkv. 1927. márc. 31. 43. old.

12 DKI jkv. 1928. dec. 13. 332—335. old.

13 Uo. 338—340. old.

14 HBmL. IX. 201/b. DKI iratai. I. 1557/1929. sz.

132