A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében

A magánföldesúri falvak 70%-a (39 falu) számítható azok közé, amelyekben az árvíz károkat okoz. Ezek közül 7 olyan település van, ahol az áradások általános romboló hatásával kell számolni (Czécke, Fekete Bátor, Sas, Konyár, Bakonszeg, Nagybajom, és Komádi). E három utóbbi, mint már arról írtunk, a Sárrét területéhez tartozik.

Bakonszeg és Nagybajom határa a Nagysárrét részét képezi. E terület kiterjedéséről képet kaphatunk, ha tudjuk, hogy a Berettyó medre Bakonszegnél már megszűnt, „vizei a nagysárréti medenczébe ömlöttek és itt a Hortobágyon levonuló tiszai árvizekkel találkoztak. A medencében visszamaradt víz Bihar — Békés — Hajdú — Jász — Nagy-Kun — Szolnok vármegyék területéből csaknem örökösen 80.000 katasztrális hold földet borított el és a maga nemében páratlan kiterjedésű Sárrétet alkotta.”

A mocsarasodást nagyban elősegítette a Tisza vize és az a körülmény, hogy a mocsár levezető medre lassanként feliszapolódott, elgazosodott”49. Az itteni falvak nagy része a kisebb-nagyobb emelkedőkre épült; s e halmokon tudtak némi földműveléssel is foglalkozni. Biharnagybajom határában az elnevezések ma is utalnak a régi mocsárvilágra, „a legjelentékenyebb halmok a volt mocsár szélét követik; füzérszerűen sorakozva: Oldalsziget, Nagyporos- halom, Kisporoshalom, Szurdoki-porong, Nagygazos, Dobsi-halom, Nyár- szeglaponyag, Simahalom, Kődomb, Görbehalom.”50

Ugyanezekkel a földművelési, termelést gátló jellemvonásokkal írhatjuk le az ún. Kis-Sárrét területét, ahol Komádi található. Jellemző, hogy „az egész XVIII. század folyamán a település — a lakosság egyre növekvő arányszáma ellenére — igen keskeny földsávon húzódott meg — amelyet félkörben állandóan víz övezett. Még a XIX. században is csak a település nyugati csúcsából vezetett sárból készült gát (korábban hajóút) a pár kilométerre fekvő legközelebbi szállásig.”51

A falvak nagy részében a rétet önti el az ár, Baj, Csarnóháza és Kaba helységekben azonban még a legelőt is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak szénát nem tudnak kaszálni, de még legeltetni is képtelenek. Ahogy ezt Kábán leírják: „A réten nád terem, esős időben árvíz borítja a legelő egy részét, mely mindenféle jószág részére nem elég.”52 Ebből itt az állatállomány létszámának változásával összehasonlítva elsősorban az állattenyésztés mértékére, mikéntjére le49 Borovszky S.: i. m. 7. old. A Nagy és Kis-Sárrétről általános leírás található még C.sálás István: A Nagy-Sárrét monográfiája. Db. 1941. 5—6., és köv. 1. Itt közli pl. a rét szó helybeli értelmezét, amely szerint az „vizenyős, zsombékos, sással, náddal benőtt terület”, i. m. 5. old.

50 A Nagy-Sárrét vízrendszerére Szűcs Sándor: Biharnagybajom régi vízrajza és a község kialakulása. Különlenyomat a Debreczeni Szemle 1934. évi 10(84) számból. 5. old. Nagy-Bajom településszerkezetére és határára Csávás I.: i. m. 8. és 21. old. Az idézetben szereplő fogalmakra magyarázatként ugyanitt: „A porong és a laponyag a halomnál is alacsonyabb, szabad szemmel alig észrevehető, lankás emelkedés”. Szűcs Sándor: A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten. Debreczeni Szemle. 1933. 72. sz. 393. old. A 3. számú jegyzetben kiegészíti a Csávástól vett idézetet határrész elnevezésekkel, úgymint „Görbély-sziget, Sár-sziget”.

51 Csávás I.: i. m. 22. old. Ő írja le ugyanitt, hogy Komádi határát „mintegy 15 000 nádas hold borította”. Komádi környékének leírását lásd Molnár B.: i. m. 375—376. old. Itt jegyzik fel a kilenc kérdőpontra adott válaszok között, hogy „szántani a pusztákon kell”, az 1720. évi összeíráskor már arról tudósítanak, hogy „rét nincs, a praediumokon kaszálnak.” Igaz, ez nyilván azért is, mert 1770-ben arról is olvashatunk, hogy eladásra is van a réten termett nádból. A Sárrétre vonatkozó adatok még K. Nagy Sándor: Biharország. Nagyvárad, 1884., O'sváthP.: i. m. Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Bp. 1957.

52 A kilenc kérdőpontra adott válaszokból. Annak, hogy az árvíz károkat okoz a kaszálókban, különféleképpen adnak hangot, megjegyzésükből azonban mindenképpen erre lehet következtetni, pl. „a rét áradásos”, „a rétet járja a Körös”, vagy „a széna sással kevert”, „a rét vizes”, stb. Lásd erre vonatkozóan az í 715—20-as összeírás szöveges megjegyzéseit is.

J23