A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében

ben a kamara számba vette a bihari hajdútelepeket és ius armorum címén 100 000 Ft váltságdíjat követelt tőlük. S minthogy fizetni nem tudtak, a nagy birtokszervező, Eszterházy Pál birtokába jutottak.”25 A hajdúvárosok természetesen igyekeztek minden lehetőséget megragadni, hogy a földesúri fennhatóságot elkerüljék és szabadságlevelüket megerősíttessék. Nem lehet véletlen, hogy a Rákóczi seregeiben szolgáló mintegy 300 bihari hajdú közül a későbbi derecskéi uradalomhoz tartozó falvak: Derecske, Berettyóújfalu, Kaba és Ko- mádi lakosai teszik ki a túlnyomó többséget. De a bihari hajdútelepüléseknek

II. Rákóczi Ferenccel sem sikerült kiváltságlevelüket írásban megújíttatni annak ellenére, „hogy azt maguk szorgalmazták, s eredetileg a fejedelemnek is szándékában állott.”26

Megszerzett jogaikról a hajdútelepülések később sem igen akartak lemondani.

A derecskéi domíniumhoz tartozó falvakról tudjuk, hogy 1726-ban a hajdúk ellenálltak az uradalom összeírásának, amelyet Simonyi Gáspár jószág- igazgató kívánt végrehajtani. 1745-ben, amikor Eszterházy megkapta a dona- tiót, a falvak ismét tiltakoztak, s megakadályozták, hogy a herceg a pusztákat is birtokba vegye.27 Az úrbérrendezésig az ellenállás kisebb-nagyobb jeleivel — nyilatkozatok, adófizetés megtagadása, tettlegesség — találkozunk. Ezután kezdődik a csaknem egy évszázadig tartó hajdúper, melyhez a váradi káptalan fennhatósága ellen tiltakozó szabadságolt falvak — Bagamér, Mikepércs, Tépe és Harsány — is csatlakoznak, s amely a hajdúk minden fáradozása ellenére sem járt sikerrel. A jobbágyfelszabadítás után pedig jelentőségét vesztette maga a probléma is.28

Nem maradhattak meg hosszabb ideig azok a hajdútelepek sem a kiváltság birtokában, amelyek hozzájárultak az udvar megerősítő leveléhez. így például a Báthori Gábor által 1610-ben kiváltságolt Gyéres mezőváros 1700. március

25 Molnár Balázs: Adatok a Komádi tanyák történetéhez. Ethnographia, 1952. 3—4. sz. 374. old. Pénzszűke miatt „1702. március 14-én Eszterházy Pál herceg a nádori fizetésével adós udvari kamarától 100 000 Ft. fejében meg is kapta Bagos, Bajom, Berettyóújfalu, Derecske, Fekete-Bátor, Sáránd, Nagyszalonta, Tóti, Zsadány és az akkor még puszta Mezősas bihar megyei helységeket zálogbirtokokként”. Jellemző, hogy ez csak a tartozás egy részének kiegyenlítésére szolgált, hiszen összesen 264.749 Ft., 27 dénárral tartoztak Magyarország nádorának. Idézi: Szendrey István: Egy alföldi uradalom... i. m. 17. old. és uő.: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, é. n., 10. old. A hajdúk összeírásának időpontjául Mezősi K.: i. m. 210., ugyan az

1700- as évet jelöli meg, mint olyan időpontot, amikor a bécsi udvari kamara elrendelte az általa felsorolt hajdúvárosok összeirását. Munkájában a 203. oldalon azonban, ahol konkrétan idézi a falvak összeírásának dátumait (a 3. lábjegyzetben), már 1701. aug. 24. és 1702. márc. 31. jelöli meg, tehát elfogadható az 1702. időpont is.

Szendrey I.: A bihari hajdú pere... i. m. 9. old. közli a hajdúvárosok által tized címén fizetett adót (OL. El. Rep. 33/A. Fase. B. no. 687.) Nem állítja azonban biztosan, hogy ezek az adatok

1701- re vonatkoznak. E művének 8. oldalán írja Feketebátorról: „kiváltságos, majd a török uralom idején elnéptelenedett község... amelyről azonban nem tudjuk kimutatni, hogy hajdúhely lett volna”.

26 Az 1706. évi mustrára vonatkozó közlés — Rácz István: A hajdúk a XVII. században. Acta Universitatis Debreceniensis De Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica VIII. 167—168. old. Debr., 1969. (Szerk.: Szendrey István) Munkájának 178. oldalán arról ír, hogy Bagos, Berety- tyóújfalu, Derecske, Félegyháza, Kaba, Konyár és Sáránd nyerte vissza szabadságát a szabadságharc alatt. A 180. oldalon azonban már arról ír, hogy a fejedelem Biharban és a Sajó-Hernád melléken nem erősített meg szabadságleveleket, s hogy a megyék nemessége már a szabadság- harc alatt fellépett a hajdúk ellen, s joghatósága alá akarta őket szorítani.

27 Szendrey I.: Egy alföldi uradalom... i. m. 21—22. old.

28 Szendrey I.: A bihari hajdúk pere... i. m. 35. és 38. old., a hajdúper végkifejletéről 49. és 50. old.

117