A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)

Tanulmányok - Papp Klára: Bihar vármegye magánföldesúri birtokai a XVIII. század első felében

ges mértékét, a török hódoltság és a nyomában járó állandósuló háborús viszonyok lemérhető hatását.

Szulejmán szultán 1541. évi fegyvertényével, Buda elfoglalásával és a hódoltsági terület magvának kialakításával a megye veszélyzónába került. Igaz, az oszmán terjeszkedés kézzelfogható jelével, a törököknek adózó községekkel először 1554-ben találkozunk. De a hódító nagyhatalom terjeszkedése mellett a formálódó Erdélyi fejedelemség és a királyi Magyarország is fennhatóságának igényével lépett fel.

A megye nemessége Ferdinánd és János Zsigmond között ingadozott egy darabig. A tiszántúli részek Erdélyhez kapcsolódásának első lehetősége a Fráter György által 1541. október 18-ra Debrecenbe összehívott országgyűlésen merült fel5. Ennek gyakorlati kivitelezésére 1544-ben, az augusztus elején megtartott tordai országgyűlésen került sor, ahol a „tiszántúli megyék küldöttei is részt vettek, mint az erdélyiekkel egyenlőrangú tényezők”.6

Fráter György 1551-ben történt lépése — Erdély átadása Ferdinánd seregeinek — eredményezte többek között az 1552. évi török hadjáratot. A királyi Magyarország katonai erejének helyzetére, annak hatósugarára utal a várháborúk kimenetele mellett itt Bihar megyében az a tény is, hogy a hódoltság fennhatósága tovább terjeszkedhetett. (Amihez természetesen nagyban hozzájárultak a megye fekvése, védhetősége stb.) 1554-ben már 19 község összesen 284 portával adózik a törököknek, köztük az 50 portával rendelkező Derecske is. A következő évben 43-ra növekedett az adózó települések száma (799 porta, az előző évi több mint két és félszerese): Bakonszegen 3, Szentmiklóson 8, Derecskén pedig immár 96! Megemlékeznek a források a törököknek adózó falvak között az akkor még szabolcsmegyei Kábáról is, mindkét évben 28 portával7. 1558-ban Tamásda, Gyula elfoglalása után (1566) pedig Sas, Inánd, Zsadány, Szalonta is a hódoltsági területekhez került8. Bihar megye déli, nyugati része az, amely tehát a legkorábban élte és szenvedte meg a török hódítás következményeit.

Az 1571-ben jóváhagyott speieri egyezmény. szerint az erdélyi fejedelem és utódai teljes joggal bírhatták Bihar megyét Nagyváraddal együtt; a Bocskai szabadságharc eredményeként megszülető bécsi béke szintén az Erdélyhez tartozást erősítette meg. A tizenötéves háború harcai pedig a hódoltságot csaknem teljesen megszüntették a megye területén9. Nem egészen azonban, legalábbis a Porta igényére utal, hogy 1632-ben Rákóczy Györgyöt már határsértéssel vádolta meg, amikor az Derecskére szabolcsmegyei hajdúkat telepített10.

A török hódoltság területe egyébként fokozatosan ismét növekedni kezdett, 1645-ben már jelentékeny, s Várad bukásával szinte az egész megye a Porta fennhatósága alá jutott. Csupán északi fele (Székelyhíd és tartozékai) és Debrecen maradt meg az erdélyi közigazgatás ellenőrzése alatt 1685-ig, amikor királyi joghatóság alá került. A három „ország” határvidékén fekvő Bihar megye tehát a török hódoltság időszakában mindegyik terület közigazgatási fennhatóságát érezhette hosszabb-rövidebb ideig. Vizsgálódásunk egyik fel5 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. Bp. 1918. 38. old.

6 Uo. 49—50. old.

7 Uo. 73—74. old. Kaba az 1692. évi országos összeírás szerint már Bihar megyében van. — Vö.: Mezősi K.: i. m. 260. old.

8 Lukininch I.: i. m. 135. old.

9 Uo. 130—210. és 341. old.

10 Uo. 343. old.

112