A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Gellér Ferencné: Tanácsválasztások Hajdú megyében és Debrecenben 1919 áprilisában
félt a szocializálástól, s a nagybirtokban konkurrenst látott. Ezért semleges álláspontra helyezkedett. A gazdag paraszt már a hatalomátvételt is ellenségesen figyelte, viszont falubeli pozíciója és gyenge szervezeti ereje akkor még kevésnek bizonyult arra, hogy megváltoztassa a forradalmi átalakulást.58 A választáson ellenlistával fellépő gazdák (Kábán, Földesen, Egyeken, Püspökladányban) eredményt nem tudtak elérni, mivel az adott helyeken a földmunkások szavazatai ellensúlyozni tudták azokat. De a passzívabb álláspontot képviselő középbirtokosokat feltétlenül befolyásolta ez az ellenagitáció. Ha nem is váltak a reakció eszközeivé, a választástól való távolmaradásukkal valójában a tanácshatalmat sem támogatták. A munkáshatalom szempontjából jelentős erőt képviseltek a háborúból hazatért, leszerelt katonák. Számuk mintegy 15 700 fegyveres főt jelentett a megyében. A falvakban tekintélyük volt, ami abból adódott, hogy híreket hoztak az októberi forradalomról. Kivették részüket a novemberi parasztmozgalmakból (pl. az egyeki), a hatalomátvétel több községben (Balmazújváros, Egyek, Tiszacsege, letétien) irányításukkal történt; s a március 21. után alakult tanácsok munkájában is részt vettek. A megye földbirtokviszonyai alapvetően meghatározták a mezőgazdasági lakosság osztálystruktúráját, s egyben meghatározóivá váltak annak, hogy az egyes rétegek mennyire akarták, merték vállalni a hatalomátvétellel együttjáró valamennyi követelményt. Az egyes települések osztályszerkezetének vizsgálata fontos lenne abban a vonatkozásban, hogy feltárná a konkrét településekre érvényes jellemzőket, a különböző erők és szándékok választásra gyakorolt hatását. Az egyes települések paraszti rétegződésén túl a kétségtelenül meglevő tudati különbségek is szerepet játszhattak. Befolyásoló tényező lehetett még a munkásság befolyása az adott településre és a falu gazdagparaszti réteggel szembeni hagyománytisztelete. Az ezekre a kérdésekre adott válasz azonban már egy másik tanulmány körvonalait jelzik. A helyi tanácsok összetételére vonatkozóan megbízható adataink nincsenek. Az eredeti szavazólisták hiányoznak, Debrecen esetében maradt csak meg a nyomtatott szavazólap, amit a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Tanácsköztársasági fondja őriz.59 A belügyi népbiztossághoz továbbított jelentések a tanácstagok névsorát adja, foglalkozás és vagyoni állapot feltüntetése nélkül. A hajdúszoboszlói jelentés a foglalkozást is hozza.60 A két eredeti dokumentum alapján közlöm, a két tanács osztály-összetételét. A kategorizálást a foglalkozás alapján kellett elvégezni, még akkor is, ha tudott, hogy ezek a foglalkozási jelölések a különböző értelmezések miatt nem egyértelműek; valamint a foglalkozás alapján a foglalkoztatási viszony megjelölése nélkül osztálytagozódást megállapítani nem lehet. 58 A megyében a Földműves Népszövetség próbálta összefogni, szervezetté tenni a mezőgazdasági munkaadókat és munkásokat, annál is inkább, mert 1919 elejére sok faluban érződött a szociáldemokraták szervező ereje, elsősorban a gazdasági cselédek körében. A Népszövetség Hajdú- dorogon, Mikepércsen, Nádudvaron, Földesen, Hajdúszováton és Flajdúböszörményben mintegy 80—100 tagú szervezetet tudott létrehozni. 59 Feltételezhető, hogy a 20-as évek törvényszéki irataiból, a különböző periratok anyagából előkerülhetnek még szavazólisták. Ehhez azonban további levéltári kutatás szükséges. 60 Pl. A. 603. f. 6/18. őe. 1919. ápr. 15. 78
