A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Debrecen ipara az első magyar proletárhatalom időszakában
Lényegében ezt a szocializálások alkalmával végre is hajtották az éppen nem üzemelő vagy a köztulajdonba nem került gyárak esetében is, mégis ajánlatosnak mutatkozott április elején e téren egy országos összesítés készítése, ezért központi utasításra megkezdődött a készletek számbavétele. Debrecenben a Munkás- és Katonatanács első fokozatként a gépi erővel rendelkező vagy a 20 munkásnál többet foglalkoztató — tehát a gyárjellegű — ipari üzemek leltározását tette kötelezővé.37 A rendelet szerint a leltározást a termelési biztosnak kellett végeznie, ha ilyen nem lett volna a gyárban, úgy az üzemi munkástanácsnak. Az előírás szerint április 5-ig minden említett nagyságrendű üzemben leltárt kellett készíteni, s azt a városi Szocializáló Bizottsághoz eljuttatni, hogy az április 7-ig továbbítani tudja a szociális termelés népbiztosságának Budapestre. A leltár szempontjai a következők voltak: 1. A vállalat cége, címe, telephelye; 2. A vállalat által jelenleg gyártott cikkek jegyzéke és azon termékek felsorolása, amelyek előállítására az üzem képes lenne akár kisebb átalakítással is. 3. A gyártáshoz szükséges nyers-, félkész- és kész anyagokból meglevő készletek mennyisége; 4. Tüzelő, kenő, világító és az üzem fenntartásához szükséges egyéb anyagok mennyisége; 5. A raktáron levő készáru, illetve a gyártás alatt levő félkészáru tételei. A későbbiekben még szigorúbb készletgazdálkodás vált szükségessé, ezért a helyi vezetők elrendelték a leltárkészítési kötelezettség kiterjesztését a kisipari üzemekre is.38 Ezeknek tulajdonosait is kötelezték, hogy felelősségre- vonás terhe mellett jelentsék nyersanyag- és készáru készletüket, valamint termelőeszközeiket. Nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy a város vezetői a készletgazdálkodás fontosságára közvetlenül a szocializálás végrehajtásakor felhívták a termelési biztosok figyelmét, akik rendszerint naprakész adattal rendelkeztek is üzemük anyaggazdálkodásáról. így jelenthette pl. Bruzsa Lőrinc a Világítási Vállalat termelőbiztosa, hogy a villanytelepen 40 vagon szén van csak. Ebből 15 vagon kell a gázvezeték telítéséhez. A megmaradt mennyiségből a villanytelepnek napi négy és fél vagon kell, ezért már csak öt napra elegendő a szén.39 2. Az iparvállalatok működtetése Az eddigiekben a tulajdonviszonyok, illetve a készletek feletti rendelkezési jog kérdéseivel foglalkoztunk. Nyilvánvaló, hogy az új társadalmi rend megteremtésének nélkülözhetetlen alapkérdése a tulajdonviszony megváltoztatása, de további lényegi eleme a termelés megszervezése, a szükségletek kielégítése. Témánkat érintőleg tehát az előzőek után a szocializált ipari vállalatok működtetéséről és a termelt javak elosztási módozatáról kell beszélnünk. Az anyagellátás: A készletgazdálkodásról írva már részben érintettük ezt a kérdést, de az üzemek működtetésének oldaláról is meg kell vizsgálnunk a problémát. A háború végére országosan általánossá vált a szénhiány. Debrecenben, mint 37 Népakarat, 1919. ápr. 13. 38 Népakarat, 1919. ápr. 13. 39 TKHB-ban. 115. old. Megjegyezzük, hogy Bruzsa utónevét a források közvetlenül hol Lőrincz- nek, hol Jánosnak említik. 30
