A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919
ban, cukrászdákban, tej ivócsarnokokban tejnek, valamint tejjel készült ételeknek, italoknak kiszolgálását.73 Az Országos Közellátási Népbiztos márciusi rendelete pedig a marha- és sertéshús árusítását és fogyasztását tiltotta meg, nyilvánvalóan az árukészletek elosztása körül jelentkező nehézségek miatt.74 Mindezek arra világítanak rá, hogy a proletárvezetés a problémák megoldásának lehetséges eszközei felől gondolkodott, cselekvésre tett többször kísérletet s nem egyszer helyesen intézkedni is tudott. Részben az országos helyzet, részben a rövid egy hónap időzavarai nagyobb és átfogóbb koncepció érvényesítését nem tették lehetővé. A megyeszékhelyek, elsősorban Debrecen és Nagyvárad legsúlyosabb szociális problémája a lakáskérdés megoldatlansága volt. A lakásépítkezések évek óta tartó stagnálása, a menekültek beözönlése rendkívül nehéz helyzet elé állította a Direktóriumot. Bár a Forradalmi Kormányzótanács rendelete már március 26-án intézkedett a lakóházak köztulajdonba vételéről75 kimondva, hogy „minden lakóház, a hozzátartozó beltelekkel, valamint a ház tartozékaival együtt a magyarországi Tanácsköztársaság tulajdona”, de a végrehajtás késlekedett, mivel a lakóházak köztulajdonba vételével kapcsolatos rendelet nagy felzúdulást keltett. A köztulajdonba vétel lassan haladt. Markovits Lajos népjóléti hivatali politikai megbízott már április 1-én sürgette a Direktóriumnál a „lakásügyi megbízott elvtársak” kinevezését a lakáshivatalhoz, akikre a szállodák, panziók és hasonló üzemek szocializálása várt. Április 9-én panaszt emelt a lakásfelvevő bizottságokra, akik már egy hete megbízást kaptak a szocializálás megkezdésére, de még egyetlen bizottság sem látott munkához.76 A köztulajdonbavételt hátráltatta maga Bíró Jenő is, a lakáshivatal vezetője, aki megtagadta a Direktórium szóbeli utasításainak teljesítését. Amikor írásban kapott parancsot a rekvirálások lebonyolítására, kényszerűségből eljárt az ügyben, de maga figyelmeztette a bankokat, hogy „ne siessenek a bútorok kiadásával, az értékesebb bútordarabokat, szőnyegeket rejtsék el, s alkalmas időben szállítsák el”.77 Ezek a személyek nem előremozdítói, hanem hátravivői voltak a nagyjelentőségű ügynek. Nem hozott eredményt a Hajdúszoboszlói Direktórium 1919. április 4-én kiadott hirdetménye sem, mely a felesleges lakrészek bejelentésére többször felhívta a lakosság^ figyelmét. Á Bihar megyei Direktórium radikálisabban intézte az ügyeket. Április elején „államosította a gazdagok nagy házait, kastélyait és az előbbieket lakás céljára a proletárok kapták meg, míg az utóbbiakkal kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy ott szanatóriumokat, üdülőhelyeket kell létesíteni a munkásság számára.78 Ä Tanácsköztársaság szociálpolitikai intézkedései közül a polgárság számára talán a Forradalmi Kormányzótanács XV. számú rendelete jelentette a legsúlyosabb csapást, mely intézkedett a családonkénti és személyenkénti lakásszükséglet felső határáról, a fölös lakások, illetve lakrészek kötelező bejelentéséről. E rendelkezés végrehajtása azt jelen73 HBmL. XVI. 11/b. 1. 814/1919. 74 HBmL. XVI. 17/1. 29. 75 Népakarat, 1919. márc. 27. 76 HBmL. IV. B. 1402/b. 3. 150/1919. ein. 77 HBmL. IV. B. 1406/a. 182/1923. ein. Bíró Jenő ellen elrendelt fegyelmi ügy. 78 HBmL. XVI. 17/1. 86. és XVI. 17/2. 553., valamint Farkas Dezső: Bihar m. i. m. 93. old. 189
