A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919
zet.38 1919. február 16-án a gyógyszerészet államosításáról, a kollektív szerződésről folytattak tanácskozást Debrecenben, köztulajdonba vételére azonban csak a proletariátus hatalomra jutása után került sor. A hadigondozottak helyzete A tőkés kizsákmányolás érdekeiért vérüket és egészségüket áldozó hadirokkantak gondozása, kórházi kezelése, élelmezésük, ruházattal való ellátásuk a hatóságok részéről igen sok kívánnivalót hagyott maga után. A kormánybiztos főispán az Országos Hadigondozó Hivatal útján intézkedett a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ruházattal való ellátásáról, de a kialakult 50 mikádó kabát, a 165 férfiöltöny, az 500 méter ruhaszövet és a 300 pár bakancs korántsem fedezte a háború áldozatainak szükségletét. Akadozott 1919 telén a hadirokkantak tüzelőellátása is. A korábbi ingyenes fajuttatást azzal az indoklással utasította el a városi közgyűlés, hogy „...az igénylők nagy száma folytán az erdőgazdaság költségvetését igen érzékenyen érintené”. Nem csoda hát, hogy a február 16-án tartott nagygyűlés utáni izzó hangulatban a hadigondozottak a városházát akarták szétrombolni, mert a tanácsi vezetőkben látták nyomorúságuk okát.39 Kedvezőbben alakult a biharugrai rokkant parasztok sorsa, akik bérbe vették Bölöny József 2000 holdas birtokát, s mintegy 700-an, szövetkezetbe tömörülve kezdték meg a művelést. A Hadigondozó Hivatal szakmai tanácsokkal és vetőmag kiutalásával sietett a parasztok segítségére.40 A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátási ügyeinek fokozottabb biztosítása érdekében egységes vezetés alá vonták a különböző funkciókkal működő hadigondozó és szociális irodákat, amelyek Hadigondozó Hivatal néven folytatták tevékenységüket.41 Szociális gondoskodás A világháború évei alatt a korábban kiharcolt szociális vívmányok nagy részét eltörölték, semmibe vették. A háború örökségeként jelentkező gazdasági csőd, munkanélküliség, az iparcikk- és élelmiszer-ellátásban mutatkozó nehézségek, az egyre fokozódó infláció következtében a munkásság és szegényparasztság helyzete, táplálkozása, lakásviszonya jelentősen romlott. Különös gondot jelentett a harctérről hazatért katonák és az elbocsátott munkanélküliek felkarolása, ellátása. Átmenetileg laktanyákból kialakított katonai munkásotthonokban biztosítottak szállást és ellátást a rászorulóknak, Nagyváradon népkonyhát nyitottak, hogy a megpróbáltatásokban sokat szenvedett szegények napi élelmezését biztosítsák. A legválságosabb időben történt ez az intézkedés, hiszen két hónappal korábban még arról adott hírt a Nagy38 Dósa: Egészségügy i. m. 30. old. és HBmL. XVI. 10/1. 21. old., valamint DU. 1919. febr. 11.; továbbá Korisánszky Ottó: A magyar gyógyszerészet a proletárdiktatúra és a polgári átalakulások idején Bp. 1920. 39 HBmL. IV. B. 1402/b. 2. 53/1919. ein. 1918. febr. 19. 40 Nagyvárad, 1919. febr. 4. 41 HBmL. IV. B. 1402/b. 4. 344/1919. ein. és DU. 1919. márc. 18. 181