A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: A két forradalom egészségügyi- és szociálpolitikai tevékenysége megyénkben 1918-1919

az Izraelita Szent Egylet 13 ágyas, és a Kereskedelmi Kór oda Egylet 12 ágyas ápoldája biztosította az egyleti betegek gondozását.4 A közegészségügyi szolgálat irányítását az 1876. évi XIV. te. a hatósági orvosokra bízta. Felügyeletüket a törvényhatóság területén a tisztifőorvos látta el. Funkciójukhoz tartozott az egészségügyi viszonyok vizsgálata, a fertőző betegségek elleni védelem, a népbetegségek, az alkoholizmus, a csecsemőhalandóság elleni küzdelem, az iskolák, kórházak, ipari üzemek, műhelyek, gyógyszertárak egészségi vizsgálata. A nép egészségvédelmének gyökeres megoldása további erőfeszítést követelt. Az ijesztő csecsemő- és gyermekhalandóság, a tbc-halálozások magas száma egyenes következménye volt a magyarországi egészségügyi viszonyoknak, gazdasági, szociális és egészségügyi elmaradottságunknak. Míg országosan egyéves koruk előtt meghalt az élvesziiletett csecsemők 23 —28%-a, addig Bihar megyében ez a szám elérte az 52,9%-ot.5

A háború évei alatt a gazdasági viszonyok tovább romlottak s a háborús helyzet által okozott nagymérvű csecsemőhalandóság megelőző intézkedéseket követelt.

Bihar megye törvényhatósági bizottsága 1917. december 19-én tartott ülésén megállapította, hogy 1000 lélekre a halandóság 26,2%, a legmagasabb az országban. Ennek okát elsősorban a természeti viszonyokban keresték. Bihar megye 3/4 részén a lakosság hegyvidéken él, s a szegénység igen nagyfokú. Nagy az orvoshiány, mert az alacsony illetménnyel járó körorvosi állások nem kecsegtetik az orvosokat, a szegény lakosság viszont fizetésképtelen, s emiatt az orvosi állások betöltetlenek. Átlagosan 14 000 egyén jut egy orvosra.6 Ilyen körülmények között megoldást Bihar megyében is a Stefánia szövetség megalakításától vártak, mely a háború éveiben nagy szerepet vállalt az anya- és csecsemővédelem megszervezésében.

Debrecen város egészségügyi hálózatának kiépítésében jelentős előrelépés volt az új közkórház felépítése 1893-ban, mellyel Debrecen és Hajdú megye „a kor kívánalmainak mindenben megfelelő” intézményt kapott.7

A város újabb áldozatvállalása árán 1914-ben Debrecenben megnyitotta kapuit 30 holdas erdőterületen — a budakeszi és gyulai szanatórium után a harmadik magyar szanatórium. Néhány heti működés után azonban az épületet a hadparancsnokság sebesültek ellátására vette igénybe. Csupán a szanatórium néhány ágya szolgált a polgári tbc-s betegek gyógyítására.8 A tüdővész elleni küzdelmet a Debreceni Munkásbiztosító Pénztár is feladatának tekintette s elsősorban szegénysorsú tüdőbetegek gyógyítására alkalmas Népszanatórium létesítésére tett előterjesztést Debrecen közgyűlésének. Több évi egyezkedés után Debrecen törvényhatósági bizottsága 1918 októberében határozatot hozott az Auguszta Szanatórium melletti területen Népszanatórium létesítéséről, kikötve, hogy annak felszereléséről és fenntartásáról a Munkás4 Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk.: Borovszky Samu Bp. 1901. 339—341. old.

5 Dósa Rudolf né—Liptai Ervinné Ruff Mihály: A Magyar Tanácsköztársaság egészségügyi politikája. Bp. 1959. 16. old.

6 HBmL. IV. B. 402/97. 1040/1917. dec. 19.

7 Varga: Közkórház i. m. 10. old. és dr. Neuber Ede: A debreceni m. kir. Horthy Miklós állami kórház. Klny. Magyar Kórház 1937. évf. 6. sz.

8 Dr. Pongor Ferenc. A Tüdőgyógyászati Klinika múltja, jelene s jövője (1974. május 31-én a 60. éves jubileumi ünnepségen tartott előadás.) Kézirat. HBmL. irattára Í977.

174