A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Az 1918-1919-es forradalmak debreceni sajtója

volt őszinte híve a proletárhatalomnak, lojális magatartásukat elsősorban a félelem szülte. Bizonyára nem véletlen, hogy néhány hét, hónap múlva némelyikük — pl. Posch Dezső, Rostkowitz Artúr, Szatai Ferenc — a szélsőjobb- oldali sajtó hangadói között tűnt fel. A Tanácsköztársaság időszakában megbújtak az objektivitás, a semlegesnek érzett hírközlés álarca mögött; csupán arra vigyáztak, nehogy politikai hibát kövessenek el, s ezzel ne veszélyeztessék lapjuk létét. Igen jellemző ebből a szempontból a Debreczeni Független Újságból lett Debreczeni Vörös Újság programadó írása, jelesen annak alábbi részlete: „ma nincs ideje sem kritikának, sem boncolgatásnak. Ma csak egy kötelesség van: vakon és szent hittel teljesíteni, amit a proletárdiktatúra parancsol”.132

A Népakarat és a főként elméleti, elemző cikkeket közlő első Debreczeni Vörös Újság nemcsak ismertette az eseményeket, hanem igyekezett azok okait és várható következményeit is megvilágítani. Ez a két lap nemcsak tükre volt a történelmi eseményeknek, hanem azok formálója, a fejlődés egyik motorja, a proletárdiktatúra egyik támasza is. Mind a kettőt a forradalmi lendület hajtotta előre, következetesen, megingás nélkül. Vonzóvá tette őket a gondos szerkesztés és a viszonylag magas színvonal is. Míves írások más újságokban is akadtak, e két lap cikkeit azonban a győzelem pátosza emelte a többi fölé. Ízelítőül néhány mondat a Debreczeni Vörös Újság egyik vezércikkéből, amely talán a legszebb írás a Tanácsköztársaság debreceni sajtójában: „Minden a tied proletár ... Ha mégy az utcán, a nagy ablakos paloták, miket a te kérges két kezed emelt, most már a tied. A gyárak, melyeknek pokoli zakatolása lázassá tette éjszakáidat és szíttá, mint egy vámpír életerődet, a sajátoddá lettek. A földeken, melyet évszázadokon át véred és verejtéked öntözött, számodra zsendül a vetés. Úr vagy, gazdag vagy, minden a tied .. .”.133

A Népakarat és a Debreczeni Vörös Újság egyaránt nagy gondot fordított a nem proletár dolgozó tömegek (kispolgárság, tisztviselők, parasztság stb.) megnyerésére. Ma úgy mondanánk, a szövetségi politika jegyében indítottak tudatos, szervezett propagandakampányt. A Népakarat megnyugtatta a városban élő sok-sok kisiparost, kiskereskedőt, kisbirtokost és háztulajdonost: „A kommunista világrendnek abból az elvéből, hogy csak azoknak van joguk az élethez, akik dolgoznak, szinte önként és természetszerűleg fakad az, hogy átmeneti időszakban respektálja és meghagyja azokat a kisvagyonokat, amelyek egyéni munkából és nem a munka kihasználásából származtak”.134 A Debreczeni Vörös Újság az értelmiségieknek címezve cáfolta azt a vádat, miszerint a kommunizmus kizárja az egyéni kezdeményezés lehetőségét és csökkenti az alkotómunka szabadságát.135 A kispolgári-értelmiségi rétegek meggyőződésére irányuló törekvés — amelynek nyomai más lapokban is felfedezhetők136— fontos és hasznos lépés volt, mert semlegességük, netán rokon- szenvük a Tanácsköztársaság tömegbázisát erősítette volna. Míg a Népakarat elsősorban a kistulajdonosok, szellemi dolgozók és proletárok sorsközösségével, testvéri összetartozásával érvelt, a Debreczeni Vörös Újság inkább kény132 DVU. (II.) 1919. ápr. 16.

133 A tied minden. DVU. (I.) 1919. márc. 26.

134 Az új rend megkíméli a kis vagyont. Népakarat, 1919. márc. 30.; ld. még; A remegőkhöz. Uo.: ápr. 1.; Nem nyúlnak a kisvagyonhoz és a proletárházakhoz. Uo.: ápr. 2.; A kisiparososztály és az új rend. Uo.: ápr. 10.; Gondoskodás az özvegyekről és az árvákról. Uo.: ápr. 1.

135 Az egyéni érvényesülés és szabadság. DVU. (I.) 1919. márc. 26.

136 A kispolgárhoz. DH. 1919. ápr. 7.; Darvas Simon: Miért omlott össze a régi világrend? A Proletár. 1919. ápr. 23.

165