A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben

Az egyetemi tanács az ellenforradalmi korszak megtorló intézkedései során 200—250-re becsülte a szakszervezetbe beiratkozott hallgatók számát. Ez a szervezet a tanácshatalom egész debreceni fennállása idején működött. Vezetői a felekezetek vagyonának ifjúsági célokra történő lefoglalását sürgették, buzdították a fiatalokat a Vörös Hadseregbe belépésre s tanulmányi reformkérdésekkel és a szocializmus eszméit népszerűsítő előadások rendezésével foglalkoztak. Április 22-én a román csapatoknak a város szélén történő felvonulásakor pedig az egyetemi ifjúság mozgósítását is megkísérelte. A hallgatók közül Kardos László, Kiss Kálmán (bölcsész), Kiss Ernő (teológia), Ditzig Lajos (jog) több esetben lelkesítő, felvilágosító előadásokat tartottak a város diákifjúságának is.52

A Tanácsköztársaság bukása után a fehérterror a tudományegyetemen is megkezdi az üldözést. Zoványi professzort — aki egyáltalán nem volt vádolható szocialista meggyőződéssel, pusztán haladó nézeteit fejtette ki — bíróság elé állítják és megfosztják tanári katedrájától. 1920. december 4-én az egyetem rektora arról tesz jelentést főhatóságának, hogy a tanárok közül nem zárták le az eljárást három magántanár ügyében; 10 tanár ellen fegyelmi lefolytatását rendelték el, kettőt pedig „magatartásuknak helytelenítése” mellett igazoltak. A tisztviselők és alkalmazottak közül hét fő ellen fegyelmit és három esetben felfüggesztést foganatosítottak. A diákok vezetőit — 25 főt — is kizártak az egyetemről, vagy tanulmányaikat bizonyos időre felfüggesztették.53

Az ifjúság szervezkedésében is az ellenforradalmi elemek nyomultak előre. Ezt bizonyítja, hogy 1919. októberében egy szélsőséges diákküldöttség kereste fel Kenézy Gyula rektort azzal a kéréssel, hogy az orvosi fakultáson „csak 5% zsidó hallgatót vegyenek fel”. A küldöttség vezetője kijelentette, hogy amennyiben az egyetemi tanács kérésüket elutasítaná, a hallgatók minden eszközzel érvényt szereznek követelésüknek, ha másképpen nem, úgy, hogy megakadályozzák az előadások tényleges megkezdését. Kenézy professzor e nehéz időkben őszinteséggel és nyíltsággal válaszolt: „A teljes lelkiismereti szabadság híve vagyok és eszerint szívesen látom, ha az ifjúság a törvény keretén belül hozzászól az őt érdeklő fontos kérdésekhez, de hogy az egyetemi hallgatóság, mint legfőbb fórum, döntsön a tanulmányi, s egyéb fontos kérdésekben, azt nem tartom sem tanácsosnak, sem megengedhetőnek. Mindenkinek, aki érettségit tett, és aki az erkölcsi követelményeknek megfelel, joga van beiratkozni az egyetemre.54 Sajnos, az egyetemi oktatók döntő többségének véleménye nem azonosult Kenézy professzor döntésével. Ekkor még részben sikerült a szélső- jobboldali törekvéseket visszaszorítani. Az ezt követő években megkezdődött a szocialista és haladó szellemű hallgatók üldözése, eltávolítása és beiratkozásuk megakadályozása. Az egyetemi vezető szervek és a professzorok többsége támogatta a jobboldali szervezeteket, nem bélyegezte meg antidemokratikus nézeteiket.

Mivel zárhatjuk gondolatainkat? A nagyon rövid, egyhónapos munkáshatalom jelentős erőfeszítéseket tett a művelődési élet, az iskolák és az oktatónevelő munka demokratikus átszervezése érdekében, mégpedig olyan körül52 A debreceni agrárfelsőoktatás 100 éve. Szerfc.: Komoróczy György. Bp. 1968.;HBmL. XVI. 15/2.; TK. HB-ban, 219, 220. dokum.; HBmL. XVI. 11. b/2. 1648/1919. márc. 26.; Varga Zoltán: A Debrecen Tudományegyetem története 1914—1944. Db. 1968. 133—136. old.; Komoróczy György: Debrecen története a felszabadulásig. Db. 1955. 90. old.

53 HBmL. XVI. 11/b. 3. 2237/1919.

54 DFU. 1919. okt. 2.

121