A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Vaskó László: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság iskolapolitikája megyénkben

lelkesedéssel támogatták az új törekvéseket s a forradalmi eszmék mély nyomokat hagytak gondolkodásukban, cselekedeteikben.43

A tanítóság és a tanárság szocialista gondolkodású elemei nemcsak a közoktatás demokratizálásáért szálltak síkra, hanem szerepet vállaltak a gyakorlati politikai életben is. A megye tanítóságának április 10-i nagygyűlésén Foga- rasi azt is bizonyította, hogy a pedagógusok a proletárdiktatúrát magukénak érzik. A tanítóság nagy számban történt megjelenésével és megnyilatkozásaival dokumentálta, hogy elő kívánja segíteni a szocialista nézetek terjesztését.44 A politikai életben szerepet játszó tanítók nagyobbik része a felekezeti iskolákból került ki. Erre utalt Baltazár püspök későbbi nyilatkozatában is, megjegyezve, hogy „a tanároktól és tanítóktól több hűséget vártunk volna, de ezek közül meglehetős sokan a romboláshoz szegődtek”.45

1919 nyarán a nemzetközi reakció összpontosított támadása megdöntötte a magyar proletariátus első államát s féktelen terror következett. Az uralomra került ellenforradalom elsősorban a kommunisták ellen indított irtóhadjáratot, de bosszúvágya mindenkit sújtott, aki a proletárdiktatúrát szolgálta, vagy akár csak rokonszenvezett azzal. Közismert, hogy a pedagógusok nem kis része lelkesedéssel fogadta az 1918/19-es forradalmakat s jelentős részük aktívan részt is vett az új társadalmi rendszer és az új művelődéspolitika kialakításában. Az ellenforradalom győzelme után azonnal megindult a „kompromittált” pedagógusok felelősségre vonása.

Helyileg Baltazár püspök elnökletével igazoló bizottság alakult, amely a városhoz tartozó tisztviselőket, közalkalmazottakat igazoltatta. így a városi iparostanonc-iskola tanítóit, a városi zenede s az autonóm felekezeti középiskolák tanárait is maga elé idézte. A bizottság viszonylag korán, 1919. május elején kezdte el tevékenységét. Nem igazolták Csűrös Ferenc tanácsnokot, Csurka István iparos tanonciskolái igazgatót, P. Nagy Zoltán és dr. Szilágyi Imre zeneiskolai tanárokat. Nánay Béla református gimnáziumi tanárt, Mika Ilona református polgári iskolai tanárnőt és Rábold Gusztáv tanárt azzal gyanúsították, hogy „a kommunista államrendet nagymértékben támogatták és a növendékeket kommunista szellemben nevelték”. Nánay Béla az igazoló bizottság előtt bátran vállalta, hogy a tanítók és tanárok szakszervezetének volt a titkára, a Nevelő Munkások Egyesülete Középiskolai Szakosztályának jegyzője, s az egyesület gyűlésein előadásokat is tartott. Mika Ilona — ekkor 23 éves — büszkén vallotta magát kommunistának: „Híve voltam annak az eszmének, amely az embereknek egyenlő munkájuk után egyenlő megélhetést ad és előadásaimban igyekeztem a gyermekeket a fegyelemre, a munkára ösztönözni.” Hármójuk ügyében több tanút hallgattak ki. Nagy Gyula tanítónőképezdei igazgató előadta, hogy nevezettek ugyan nem az ő tantestületében voltak, de „találkozásunkkor történt beszélgetéséből az volt a benyomásom, hogy helyesnek tartják a vallásoktatás eltörlését, sőt az e tárgyban tartott gyűléseken hallottam őket a vallásoktatás eltörlése érdekében beszélni ... Rábold volt a javaslatoknak az előadója”. Máyerszki Béláné tanító kolléganőjéről így vélekedett: „1917 őszén jött Mika Ilona az intézetünkhöz. Mióta ismerjük, mindig szenvedélyes,

43 Népakarat, 1919. márc. 25. HBmL. XVI. 11/b. 2. 2197/1919.; Népakarat, 1919. márc. 27.; A debreceni Fazekas Mihály Gimnázium értesítője az 1972/73-as centenáriumi tanévről. Tankönyv- kiadó. Bp. 36. old.; Szerk.: Nábrády Mihály.

44 HBmL. IV. B. 905/b. 1746/1920.

45 DU. 1919. okt. 9.

117