A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 5. 1978 (Debrecen, 1978)

Tanulmányok - Ónosi László: A két forradalom néhány kérdése, különös tekintettel Balmazújvárosra

kosság legszélesebb rétegeit kapcsolták be ezzel a helyi politika kialakításába, az önkormányzat gyakorlásába. Az első napokban elvégzett direktóriumi feladatok is a fentiek reálisságát igazolják; lezáratták és lefoglalták a földmunkástanács céljaira a takarékpénztár, valamint a posta pénzkészletét, hogy a nagybérlők, gazdák el ne sikkasszák; kimondották a grófi birtokon a köztulajdont és minden uradalomban megszervezték a „népvagyon” védelmét; azonnal összehívták a gazdatiszteket, tájékoztatták őket a politikai fordulatról és megfogalmazták felelősségüket a népvagyon átmeneti kezelésében; biztosították a külsőségeken, a faluban a közrendet, keményen megbüntették a munkástanács és a direktórium döntéseivel szembenállókat és a közrendet, a köztulajdont veszélyeztetőket. Elsősorban a falu szegényeinek érdekeit figyelembe véve szervezték meg a lakosság közellátását. A direktórium szervezte a politikai rendezvényeket. Felülvizsgálta és helybenhagyta az 1919. február-márciusi közel 10 000 kh-as földbérletosztást. Megtették az előkészületeket a termelés és a mezőgazdasági munka beindítására. Az elöljáróság tisztviselőapparátusát politikailag felülvizsgálták, zömüket meghagyva ellenőrizték munkájukat az általános igazgatási területen, a különböző engedélyek, igazolások kiadásában. A községi direktórium rendszeres kapcsolatot tartott a megyei munkástanácscsal és direktóriummal. A felsoroltakból látható, hogy a községi direktórium feladatköre széles volt és fő helyen kezelték a földkérdést, a termelés megszervezését. A direktóriumnak az első napokban semmiféle konfliktusa nem volt a lakossággal, annál több a nagybérlőkkel és intézőkkel. A büntetés szigorával kellett fellépni többek között akkor, amikor az uradalmak sertésállományát olcsó áron el akarták adni, mintegy ártva ezzel a „népvagyon”-t hirdető földmunkástanácsnak és direktóriumnak. A lakossággal tulajdonképpeni egyetlen összeütközés a szövetkezeti kérdésben volt, s ez már március végén megtörtént első alkalommal a kastély udvarán tartott népgyűlésen. A résztvevők többsége a földosztást sürgette és a közös gazdálkodás ellen volt. Azok a földmunkások, akik a szövetkezeti kollektív gazdálkodás hívei voltak, már 1918. november—decemberben, most a vitában alulmaradtak vagy közömbösséget mutattak. A munkástanács pedig egyértelműen a föld felosztása ellen volt, a szövetkezetekben látta a jövőt és ezt nyíltan hirdette is. A földmunkástanács álláspontját Veres Péter úgy védte, hogy „a forradalom nem a nép ellen, hanem a népért van”. A paraszti többség azonban a tanácshatalom kikiáltása után közvetlen és a későbbi hetekben is megmaradt az egyéni gazdálkodás hívének. A szocializmust és a kisparaszti gazdaságot összetartozó és egymást nem kizáró fogalompárnak tartották. Mindez azonban nem volt akadálya annak, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a direktórium a parasztság támogatásával ne tudja megszervezni a gazdálkodás és a termelés kérdéseit.24

A Tanácskormány földreform rendeletét — amely többek között intézke24 Veres Péter: Számadás i. m. 205—210. old.; Veres Péter: Őszi változatok i. m. 67. old. 73 old.; HBmL. IV. B. 905/b. 162. 1746/1920. Harsányi Béla főjegyző jelentése az alispánnak 1919. szeptember 2-án a községben, 1919. január 31.—augusztus 31-ig előfordult fontosabb eseményekről; Vö.: Fehér András: A forradalmak ... i. m. 108. old.; Veres Péter: Az ország útján Bp. 1965. 183.old.; Veres Péter: Szülőhazám „Hortobágy mellyéke” Bp. 1968. 234. old.; Veres Péter: Falusi Krónika i. m. 263. old.; Varga A.: i. m. 228—229. old.; Veres Péter .Történelmi jelenlét i.m. 157— 158. old.; Veres Péter: Szárszó i. m. 75. old.; Veres Péter a régi agrárszocialisták beválasztását a munkástanácsba a falusi egység megteremtésének, „Népfront-gondolkozás”-nak ítéli meg; Beszélgetés Csige Istvánnal (1919-es direktóriumi tag, vörös katona). Felvette 1963. júl. 6-án és 16-án Harangi József, Balmazújváros. (Kézirat); TK. HB-ban 473—475. old.; Részletek a Veres Péter elleni törvényszéki ítéletből.

7*

99