A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 4. 1977 (Debrecen, 1977)

Közlemények - Tóth Béla: Weszprémi István első életrajzi munkája: Szilágyi (Sylvanus) Tönkő Márton élete

a művet részletes előszóval ellátva, kiadatta a coetus ifjúságával.7 Martonfalvi halála után a teológia tanítása is az ő vállára nehezült. E minőségében, az életrajz szerint „elsőként hozta be Cocceius összes műveit Magyarországra és nehogy az erdélyi teológusok tűzbe vessék azokat, oly hathatósan védelmezte őket Apafi fejedelem előtt, hogy valamennyi magyarországi és erdélyi teológus által befogadtattak.”8 A „locus communis”-ok magyarázatában Amesiust követte.9 Mint teológus, elsőként Biga pastoralis c. művét adta ki, s azt Apafi Mihály fejedelemnek ajánlotta. „Ezért mikor a fejedelem egy hadjárat során Debrecenben tartózkodott, s a kollégiumot is meglátogatta, őt, aki üdvözlését végezte, megtisztelő módon fogadta, személye elé bocsátva s beszélgetésbe ereszkedve vele. Miután pedig egy előadását is meghallgatta, ötven arannyal ajándékozta meg. Ez alkalommal (Szilágyi) a nagyszerű férfiúnak oly nagy pártfogói kegyét is elnyerte, hogy az ötezer darab kősónak akár természetben, akár pénzben való szolgáltatását ajánlotta fel, azzal a kikötéssel, hogy abból minden évben kétezer darab az iskolai coetusnak adassák, a többi háromezer pedig élete végéig Martonfalvinak jusson, annak halála után pedig tíz teljes évig Szilágyi (Sylvanus) Márton élvezze. Majd ennek lejárta után a professzorok közös hasznára szolgáljon” (9.1.). Bőkezű adományát a fejedelem oklevélben is megerősítette.10 11

1690-ben újból három értekezést adott ki Debrecenben a válás ügyéről, s függelékként ezekhez csatolta a hűtlen elhagyásról szóló tanulmányát, „az isteni és emberi jog” (ius Divinum et humanum) szerint fejtegetve a kérdéseket, hogy az összes egyházmegyék egységesen járhassanak el.11

Érdemeiért a krasznai zsinat 1699 májusában egyhangúlag püspökké választotta. Megválasztása után a zsinat egész közönsége átkísérte szülőfalujába, a közeli Borzásra, s ott iktatták be hivatalába. De tisztét csak rövid ideig tölthette be, mert 1700. január 4-én meghalt.

7 Martonfalvi György Szent história c. művéről van szó (Debrecen 1681.RMK.I. 1256.) — A kollégiumi coetus ez időben jelentős tankönyvkiadói munkásságot fejtett ki. Szilágyi Tönkő és Martonfalvi említett könyvei mellett kiadta pl. Lisznyai Kovács Pál Professiones Scholasticae c. három- kötetes munkáját (1683—1690) s Magyarok Cronicájac. művét (1692).

8 Kézirat, 8. old. — Coccejus (Johannes Coch, 1603—1669) német származású holland teológus volt. A reformáció megújítója, aki ennek kialakulóban levő dogmáival szemben megpróbálja a vallást újból bibliai alapokra helyezni. Felfogásában nagy filológiai készségére, kitűnő héber tudására támaszkodott; Tanai Magyarországon, főleg Debrecenben igen korán szóhoz jutottak. Erdélyben viszont az egyház vezetősége, élén Tofeus Mihály püspökkel, élesen elutasította azokat. (L. Zoványi Jenő: A coccejanizmus Magyarországon, Hornyánszky V. kiadása, Bp., 1890.).

9 Amesius (William Ames, 1576—1633) angol teológus, a puritanizmus teológiájának elméleti összefoglalója és hirdetője. Magyarországon a debreceni kollégium tanárai és a város lelkészei voltak a leghatásosabb követői. Az ő működésük alakította ki a város lakóinak azt a puritán életvitelét, melynek hatása még a 19. sz. elején is érződött (L. Tóth Béta: Debrecen és a puritanizmus, Ref. Egyház, 1974. 12. sz.)

10 Balogh Ferenc: A debreceni református főiskola alapítványi törzskönyve, Db. 1931, szerint Apafi Mihály 1660-ik évi tanszéki alapítványain kívül két kősóalapítványt is juttatott a kollégiumnak. Az elsőt 1667. jan. 21-én, meyben 5000 db kősót rendel a kollégium javára, a másodikat pedig 1675. május 31-én (az oklevél Gyulafehérváron kelt) „a patronusitól elhagyott kollégiumnak” a dézsi aknáról annuatim 2000 kősót, „a debreceni kollégium egyik mestere (tanára) számára annua- tim 3000 sókat.” Az iskola számára pedig 100—100 forint értékű sót rendelt évenként adatni (i. m. 12.1.). Ez utóbbi alapítványra utal Weszprémi munkája.

11 Szilágyi (Sylvanus) Martinus Biga pastoralis c. munkája 1684-ben jelent meg Debrecenben (RMK. II. 1536), a Trigadivortialis stb. pedig 1690-ben ugyanott (RMK. II. 1659).

1*

163